KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/szeptember
KRÓNIKA
• Báron György: Hamlet Trabanttal Gábor Miklós

• Gelencsér Gábor: Atya, Fiú, Bergman A szeretet konfliktusai
• Kúnos László: A mester lehunyja szemét: lát A Bergman-család
• Győrffy Iván: Kísértetek és bolondok Dúl-fúl, és elnémul
• Karátson Gábor: Az agyaghadsereg bevonul Pekingbe Kundun
• Sári László: A vigasztalás mandalái A mesés Tibet
• N. N.: Tibet filmen
• Fáy Miklós: Csöndet! Csöndet! Philip Glass Kundunja
MÉDIA
• Szíjártó Imre: Tetszik, de nem tudják Mozgókép- és médiatankönyvek Magyarországon
• Gelencsér Gábor: Szemtan Bódy Gábor Filmiskolája
• Muhi Klára: Együtt nézzük a Schwarzeneggereket Tanárok a mozgókép és a média iskolai oktatásáról
• Varga Balázs: Iskolapélda Tanköteles magyar filmek

• Beregi Tamás: Tájkép Apokalipszis után Armageddon és más katasztrófák
• Varró Attila: Godzilla Godzsira ellen Halhatatlan szörnyfilmek
• Bikácsy Gergely: Szonatinák a vallon erdőben André Delvaux
• Fáber András: A zongorakísérő Beszélgetés André Delvaux-val
• Csejdy András: Huncut realisták Mai angol film
• Kovács István: Menekülés a Szabadság moziba Lengyelek cenzor nélkül
KRITIKA
• Forgách András: Húsz lapát föld A cseresznye íze
• Hirsch Tibor: Folytassa, Hollywood A varázsige: I Love You
KÖNYV
• Kövesdy Gábor: Pascal kamerával Robert Bresson: Feljegyzések a filmművészetről
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Éjfél a Jó és a Rossz kertjében
• Halász Tamás: Jöttünk, láttunk, visszamennénk II. (Időalagút)
• Harmat György: Majd elválik
• Hungler Tímea: Julie DeMarco
• Tamás Amaryllis: A vér szava
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Kaukázusi Rakétakör

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Robinson Crusoe

Barotányi Zoltán

 

Az embernek vannak kedvenc gyermekkori olvasmányai (lásd Defoe Robinsonját), és persze vannak masszív, felnőttkorban megcsontosodott előítéletei. Ez utóbbiak olyasféle aranybecsű mondásokban lelhetők fel, mint például az eléggé el nem ítélhető „fejétől bűzlik a hagyma”, vagy például a szörnyűséges „kutyából nem lesz Szalon sör”. Nos ez utóbbi igazságát kiválóan illusztrálja filmünk, mely azon túl, hogy tovább szaporítja a sikertelen regényadaptációk hosszú sorát, ráadásul ismét bizonyságot szolgáltat szerencsétlen Pierce Brosnan szerény színészi képességeiről. Hősünk ugyanis mindjárt elbotlik, ha túl kell lépnie a sármos magán-, kommunális-, stb. nyomozó szoborszerű figuráján, melynek legszebb manifesztációja az immár két 007-es filmben bemutatott, szumma 4 órás pozőrködés. Most azonban az anakronizmusokért rajongó alkotók jóvoltából be kell járnia a politikailag mind korrektebb fehér civilizátor mentális vándorútját is: „A” fázisban a gringó gyarmatosítók kultúrrasszista gőgjében fürdik (Stanley meets Livingstone featuring King Leopold, The Master Of Genocide), melyet „B” fázisban a multikulturalizmus elfogadása s a kolonialista európai gondolkodásban való csalódás vált fel, ezt követően („C” fázis) jön a mély fájdalom, majd menekülés a korukat jelentősen megelőző illúziók elől egy másik, a Szilvia-füzetekből ismerős világba (kb.: „pillantásuk forró sugara éles pengeként ütközött össze és rögvest szilánkokká törte a szoba fülledt csendjét”). Hát szegény Pierce ezt már nem bírja: egyedül még az akciójelenetekben volna otthon, de hát a korabeli haditechnika fejletlensége itt is meggátolja képességei kibontakoztatását: felszerelés híján elmarad a kannibál hordák módszeres legéppuskázása, illetve a barbár vidék lángszóróval purgálása is. A vég még ennél is szörnyűbb: a hű szolgából társsá és baráttá nemesült Péntekkel végeznek a fehér rabszolgavadászok, Robinson-Brosnan pedig hazáig tűnődhet azon, hogy érdemes volt-e kiadós (és a „hívők” számára nyilván illúzióromboló) sörhast növeszteni egy balsikerű tézisdráma kedvéért.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3644