KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/szeptember
KRÓNIKA
• Báron György: Hamlet Trabanttal Gábor Miklós

• Gelencsér Gábor: Atya, Fiú, Bergman A szeretet konfliktusai
• Kúnos László: A mester lehunyja szemét: lát A Bergman-család
• Győrffy Iván: Kísértetek és bolondok Dúl-fúl, és elnémul
• Karátson Gábor: Az agyaghadsereg bevonul Pekingbe Kundun
• Sári László: A vigasztalás mandalái A mesés Tibet
• N. N.: Tibet filmen
• Fáy Miklós: Csöndet! Csöndet! Philip Glass Kundunja
MÉDIA
• Szíjártó Imre: Tetszik, de nem tudják Mozgókép- és médiatankönyvek Magyarországon
• Gelencsér Gábor: Szemtan Bódy Gábor Filmiskolája
• Muhi Klára: Együtt nézzük a Schwarzeneggereket Tanárok a mozgókép és a média iskolai oktatásáról
• Varga Balázs: Iskolapélda Tanköteles magyar filmek

• Beregi Tamás: Tájkép Apokalipszis után Armageddon és más katasztrófák
• Varró Attila: Godzilla Godzsira ellen Halhatatlan szörnyfilmek
• Bikácsy Gergely: Szonatinák a vallon erdőben André Delvaux
• Fáber András: A zongorakísérő Beszélgetés André Delvaux-val
• Csejdy András: Huncut realisták Mai angol film
• Kovács István: Menekülés a Szabadság moziba Lengyelek cenzor nélkül
KRITIKA
• Forgách András: Húsz lapát föld A cseresznye íze
• Hirsch Tibor: Folytassa, Hollywood A varázsige: I Love You
KÖNYV
• Kövesdy Gábor: Pascal kamerával Robert Bresson: Feljegyzések a filmművészetről
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Éjfél a Jó és a Rossz kertjében
• Halász Tamás: Jöttünk, láttunk, visszamennénk II. (Időalagút)
• Harmat György: Majd elválik
• Hungler Tímea: Julie DeMarco
• Tamás Amaryllis: A vér szava
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Kaukázusi Rakétakör

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mancs

Csiger Ádám

Mancs – magyar, 2014. Rendezte: Pejó Róbert. Írta: Szy Katalin és Pejó Róbert. Kép: Szatmári Péter. zene: Márkos albert. Szereplők: Trill Zsolt (Zoli), Holecskó Orsolya (Eszter), Keresztes Tamás (Józsi), Szacsvay László (Doki). Gyártó: Új Budapest Filmstúdió. Forgalmazó: A Company Hungary. 92 perc.

Csak idő kérdése volt, hogy mikor készül film a híres mentőkutyáról. Pejó Róbert viszont nem hagyományos életrajzi mozit rendezett, hanem a címszereplő által pusztán inspirált fikciós tündérmesét és családi közönségfilmet. Művét egy gyermekének esti mesét mondó anya foglalja keretbe, Pejó hol váltogat, hol ötvöz élőszereplős filmet és animációt, utóbbival a gyerek hallgatóság és a főszereplő perspektíváját rekonstruálja (Mancs például eb képében megjelenő „szagtündért” követve akad nyomra). A filmbeli Mancs élete stílszerűen underdog hőstörténet, karrierfilm, amit idomár gazdája kerekít mester-tanítvány mozivá, valamint furcsa párra épülő haverkomédiává és brománccá.

A Mancs egyetlen erőssége instant kasszasiker-receptje. Címszereplője holt celebként, neve márkaként funkcionál, Pejó ötvözi a kutyás-gyerekes családi filmeket egy nemzeti, népi sikersztorival (mozija egy magyar Lassie vagy Rex felügyelő), a valódi ebek látványával kecsegtető állatbarát komédiát pedig a gyerekek figyelmét lekötő animációval (minden értelemben kiszínezve történetét). A hollywoodi animációkkal ellentétben a Mancs csak a marketingjével szólítja meg a legszélesebb publikumot: stílusát a legkisebbek intelligenciaszintjéhez igazították, a többi korosztálynak mit sem nyújt. Pedig Pejó többre is képes: Dallas Pashamende című filmje egyszerre közönségszórakoztató és szerzői igényű – mintha Kusturica rendezné az Oldás és kötést. Vannak hasonlóságok e két munkája közt, de míg a korábbi film a Dallas-féle szappanoperák álomvilágának szatírája volt, a Mancs már csak mesebeszéd. Az újgenerációs honi mozik közül lehetett volna az Overdose vagy a szintén egyszerre személyes és műfaji Fehér Isten párja is, ehelyett hatásvadász, bulváros, mint a Coming out és a Megdönteni Hajnal Tímeát. Ál-biopicként nézve pedig giccsesebb és hiteltelenebb a rosszemlékű Dianánál is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/02 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12195