KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/szeptember
KRÓNIKA
• Báron György: Hamlet Trabanttal Gábor Miklós

• Gelencsér Gábor: Atya, Fiú, Bergman A szeretet konfliktusai
• Kúnos László: A mester lehunyja szemét: lát A Bergman-család
• Győrffy Iván: Kísértetek és bolondok Dúl-fúl, és elnémul
• Karátson Gábor: Az agyaghadsereg bevonul Pekingbe Kundun
• Sári László: A vigasztalás mandalái A mesés Tibet
• N. N.: Tibet filmen
• Fáy Miklós: Csöndet! Csöndet! Philip Glass Kundunja
MÉDIA
• Szíjártó Imre: Tetszik, de nem tudják Mozgókép- és médiatankönyvek Magyarországon
• Gelencsér Gábor: Szemtan Bódy Gábor Filmiskolája
• Muhi Klára: Együtt nézzük a Schwarzeneggereket Tanárok a mozgókép és a média iskolai oktatásáról
• Varga Balázs: Iskolapélda Tanköteles magyar filmek

• Beregi Tamás: Tájkép Apokalipszis után Armageddon és más katasztrófák
• Varró Attila: Godzilla Godzsira ellen Halhatatlan szörnyfilmek
• Bikácsy Gergely: Szonatinák a vallon erdőben André Delvaux
• Fáber András: A zongorakísérő Beszélgetés André Delvaux-val
• Csejdy András: Huncut realisták Mai angol film
• Kovács István: Menekülés a Szabadság moziba Lengyelek cenzor nélkül
KRITIKA
• Forgách András: Húsz lapát föld A cseresznye íze
• Hirsch Tibor: Folytassa, Hollywood A varázsige: I Love You
KÖNYV
• Kövesdy Gábor: Pascal kamerával Robert Bresson: Feljegyzések a filmművészetről
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Éjfél a Jó és a Rossz kertjében
• Halász Tamás: Jöttünk, láttunk, visszamennénk II. (Időalagút)
• Harmat György: Majd elválik
• Hungler Tímea: Julie DeMarco
• Tamás Amaryllis: A vér szava
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Kaukázusi Rakétakör

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kísértés

Roboz Gábor

Breathe In – amerikai, 2013. Rendezte: Drake Doremus. Írta: Drake Doremus és Ben York Jones. Kép: John Guleserian. Zene: Dustin O’Halloran. Szereplők: Guy Pearce (Keith), Amy Ryan (Megan), Felicity Jones (Sophie), Mackenzie Davis (Lauren). Gyártó: Indian Paintbrush. Forgalmazó: JIL Kft. Feliratos. 98 perc.

Hiába tart Drake Doremus már az ötödik nagyjátékfilmjénél, csak elvétve lehet találkozni a nevével: a fiatal amerikai alkotó első néhány produkciója ugyanis nem került be a hagyományos moziforgalmazásba, és a helyzeten csak a negyedik munkája változtatott. Az ennek ellenére gyakran forgató író-rendező talán nem véletlenül hagyta maga mögött (romantikus) dramedyjeit, és a kedvező kritikai fogadtatásban részesült Őrülten hiányzol után újra a melodráma műfaját környékezte meg.

A Sundance-en debütált idei filmje azzal kezdődik, hogy egy békésen élő, középosztálybeli amerikai család házába beköltözik egy angol cserediáklány, aki abban a középiskolában folytatja tanulmányait fél évig, ahol az apa zongoratanárként dolgozik. Miután azonban a vendéglátók kétharmad részt örömmel fogadják be az otthonukba a visszafogott, sejthetően valamilyen érzelmi terhet cipelő lányt, a viszonyrendszer szép lassan megváltozik, az egyensúlyi állapot visszavonhatatlanul felborul.

Doremus nem intéz túl nagy kihívást a nézőkhöz: egyszerű, a játékidő előre haladtával egyre sötétebb színvilágú képekkel fogalmazza meg a történetet, és a hatáskeltésben fontos szerepet szán az aláfestő zenének. Ugyanakkor a Kísértés erényei közé tartozik, hogy hivalkodó gesztusoktól mentesen képes mesélni a karakterek érzelmi helyzetének gyökeres átalakulásáról, elfojtott feszültségek felszínre töréséről, és sikerültebb jelenetei arról tanúskodnak, hogy a rendező nem a hollywoodi túlmagyarázás példáját követi. Ezzel együtt Doremus produkciója, amely formailag és hangütés terén egyaránt a kétezres évek dán drámáival jár egy srófra, a konfliktus felvázolása után kevés meglepetést tartogat, és nem fogja megváltoztatni azok véleményét, akik szerint a függetlenfilmek már tényleg mindent elmondtak nekünk a család sérülékenységéről és felbomlásáról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11628