KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/augusztus
KRÓNIKA
• Grunwalsky Ferenc: Az ember, akinek a fotója megőrzi a filmeket
• MTFA kuratóriuma: A Magyar Történelmi Film Alapítvány pályázati eredményei
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: Három szputnyikok Elhallgatott fiatalok

• Forgách András: Stanley, a látnok Fény, zene
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Janisch Attila: A szellem színjátéka 2001. Űrodisszeia
• Csejdy András: Inába a bátorságot Burgess–Kubrick: Gépnarancs
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Végre: filmünnep! Cannes
• N. N.: Az 51. Cannes-i Filmfesztivál díjazottjai

• Csantavéri Júlia: Dühösen és szerelmesen Itália '68
• Gelencsér Gábor: Fekete és vörös A pacifista
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Pénz, egyenes adásban Gazdagok a tévében
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Mátyás király falvédõje Országalma
• Báron György: A harmadik nemzedék A szélhámos
• Győrffy Iván: Vadember kamerával Alain Fleischer filmjeiről
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Turisták
• Vidovszky György: Két apának mennyi a fele?
• Mátyás Péter: A kód neve: Merkúr
• Gyurkovics Tamás: Lény 2.
• Bori Erzsébet: Vízözön
• Harmat György: Hat nap, hét éjszaka
• Hungler Tímea: Paulie
• Tamás Amaryllis: Nyomás alatt
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Körzetszám: 007

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A tábornok lánya

Köves Gábor

 

Tony Scottal (Top Gun, Közellenség) és Michael Bay-jel (Szikla, Armaggedon) ellentétben Simon Westnek egy film is elég volt ahhoz, hogy kijárja a Bruckheimer-féle akcióiskolát. Míg vizsgafilmje – a Con AirFegyencjárattehetséges pankrátor-viadal szervezőnek mutatta, a Tábornok lánya már filmrendezőre valló munka. Annyit legalábbis elárul Westről: képes az épkézláb történetmesélésre, az egyenletes tempó fenntartására, a megfelelő atmoszféra megteremtésére. Ennyi kell ahhoz, hogy egy hosszabb repülőút alatt kivégezhető paperback-bestsellerből elkészíthető legyen annak filmes megfelelője.

A műfaj: krimi. A helyszín: egy amerikai katonai támaszpont a fülledt délvidéken. Az áldozat: a Fehér Házba készülő magas rangú katonaapuka szintén egyenruhás lánya. A nyomozók: Paul (Travolta) és Sarah (Stowe), akiket nemcsak a közös feladat, de a közös múlt is összeköt. A film egyik erénye, hogy nem akarja feltétlenül megkedveltetni velünk főhősét. Travolta jó érzékkel navigálja Paul hol ellenszenves, hol rokonszenves figuráját a pozitív és negatív pólusok között, ügyelve rá, hogy egyik végletnél se horgonyozzon le. Osztályzatát azonban lerontja, hogy a nyomozójelmezben nem képes természetesen mozogni. Travolta nagy sztár, de közepes színész, s korlátai különösen jól érzékelhetők a James Woods-szal közös jelenetekben. Woods nem igyekszik, nem erőlködik, megadatott számára, hogy a született színész magabiztosságával játsszon. A jól megírt és megrendezett film nemcsak az élőkkel van elfoglalva, arra is veszi a fáradságot, hogy emberi közelségbe hozza a meggyilkolt nő figuráját. Kioltott életének lassan összeálló története nem várt drámaiságot csempész az átlagon felüli krimibe.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/10 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4610