KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/augusztus
KRÓNIKA
• Grunwalsky Ferenc: Az ember, akinek a fotója megőrzi a filmeket
• MTFA kuratóriuma: A Magyar Történelmi Film Alapítvány pályázati eredményei
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: Három szputnyikok Elhallgatott fiatalok

• Forgách András: Stanley, a látnok Fény, zene
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Janisch Attila: A szellem színjátéka 2001. Űrodisszeia
• Csejdy András: Inába a bátorságot Burgess–Kubrick: Gépnarancs
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Végre: filmünnep! Cannes
• N. N.: Az 51. Cannes-i Filmfesztivál díjazottjai

• Csantavéri Júlia: Dühösen és szerelmesen Itália '68
• Gelencsér Gábor: Fekete és vörös A pacifista
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Pénz, egyenes adásban Gazdagok a tévében
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Mátyás király falvédõje Országalma
• Báron György: A harmadik nemzedék A szélhámos
• Győrffy Iván: Vadember kamerával Alain Fleischer filmjeiről
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Turisták
• Vidovszky György: Két apának mennyi a fele?
• Mátyás Péter: A kód neve: Merkúr
• Gyurkovics Tamás: Lény 2.
• Bori Erzsébet: Vízözön
• Harmat György: Hat nap, hét éjszaka
• Hungler Tímea: Paulie
• Tamás Amaryllis: Nyomás alatt
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Körzetszám: 007

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Alsógatyás kapitány: Az első nagyon nagy film

Varga Zoltán

Captain Underpants: The First Epic Movie – amerikai–kanadai–francia–brit–indiai, 2017. Rendezte: David Soren. Szereplők: rajzfilmfigurák. Forgalmazó: GHE. 89 perc.

 

Huszonhárom éve a tengerentúli rajzfilmsorozatok emlékezetes pillanata volt, amikor az egész kertváros annak szenzációjától visszhangzott, hogy Dexter – a szülői ház alatt titokban gigantikus laboratóriumot működtető minizseni – alsógatyában rohangál az udvaron, miután agya a túlterheltség miatt átmenetileg fölmondta a szolgálatot. Röviddel ezután, 1997-ben jelent meg Dav Pilkey azóta tucatnyi kötetet számláló gyerekkönyv-sorozatának első darabja, a magyarul is olvasható Alsógatyás kapitány kalandjai, amely – a friss animációs adaptáció alapján kétségkívül – fölfogható a Dexter laboratóriuma dévajságának és a szuperhősöket parodizáló ötleteinek egyenes ági leszármazottjaként. Az általános iskola alsó tagozatosait célzó könyvszéria ugyan vitákat is kiváltott nem éppen kifinomult humora okán, továbbá mert egyes olvasatok szerint arra bátorítja a csintalanabb csemetéket, hogy szembeszegüljenek a felnőttekkel – ez azonban nem vette elejét annak, hogy az infantilis regressziót megtestesítő címszereplőt mozgóképen is viszontláthassuk. Alsógatya kapitányt a DreamWorks Animation vette gondozásba: a hipnózis hatására magát szuperhősnek képzelő iskolaigazgató története a stúdió olyan korábbi alkotásaihoz kapcsolódik, mint az ugyancsak gyerekkönyvből készült Bébi úr vagy a szintén a szuperhős-mítoszt karikírozó Megaagy. Ám a nyilvánvaló előzmények ellenére az Alsógatyás kapitány: Az első nagyon nagy film, a stúdió eddigi legkisebb költségvetéssel készült animációja, valamennyi DreamWorks-produkciótól eloldódik, s ez részben az eredeti könyv illusztrációit és a televíziós animációt idéző figurastilizációnak tulajdonítható: hollywoodi CGI-animációban aligha láthattunk még ennyire rajzfilmszerű, tojásfejű és gombszemű karaktereket rohangálni és ugrabugrálni. Az Alsógatyás kapitány másik különlegessége, hogy a stúdió animációitól előzőleg sem idegen önreflexivitást a végletekig fokozza, s ennek jegyében hol az animációs formák váltakoznak (hagyományos rajzanimációt és papírkivágásos képsorokat éppúgy láthatunk, mint zoknibábokkal eljátszott jelenetet), hol gyerekfirkákból álló képregényes látványalkotásra redukálódik a vizuális világ. Ezek a sziporkák ellensúlyozzák – nem is sikertelenül – a kötődést a „toaletthumor” kétes értékű eszközeihez.

Extrák: Animált képregény, kisfilmek a főbb karakterekkel, kimaradt jelenetek, galéria, mozielőzetes, kisfilm a DreamWorks animációiról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/02 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13986