KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Frank Sinatra 1915–1998

• Schubert Gusztáv: Saint-Just Godard Utcakő és kamera
• Ludassy Mária: Harminc év után Párizsi tavasz
• Tillmann József A.: Dizájn és forradalom Németország '68-ban
• Hirsch Tibor: Kisgenerációk cifra nyomorúsága Jégvihar
MEDIAWAVE
• Kövesdy Gábor: A magyar ugaron Mediawave
• Csejdy András: Tartós hullám Mediawave
• Csejdy András: Kimodva, kimondatlan Beszélgetés Parti Nagy Lajossal

• Takács Ferenc: A Gonosz keresztútja: vámpír-western Vámpírok
• Pápai Zsolt: Mindenszentek éjszakája John Carpenter rémálmai
• N. N.: John Carpenter
• Varró Attila: X-ekták Idegenek az éjszakában
• Ágfalvi Attila: Don Luis esete Vérnősző Barommal és Éneklő Farkasszukával Buñuel és Kékszakáll
• N. N.: Lynch a Filmvilágban
• Horváth Antal Balázs: Johnnie Farragut történetei David Lynch: Hotelszoba
TELEVÍZÓ
• Gombár Csaba: Képszavazás Választási levelek
• Lengyel László: Képszavazás Választási levelek
FESZTIVÁL
• Báron György: A látás tökéletlensége San Francisco
FILMZENE
• Fáy Miklós: M, mint ember Greenaway és Mozart
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Levélpiszok Ponyvalevél
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Vérfagyasztó
• Halász Tamás: Életre-halálra
• Harmat György: Palmetto
• Hungler Tímea: Vad vágyak
• Petrányi Viktória: Szegény embert az amish húzza
• Vidovszky György: Balkáni törvények
• Tamás Amaryllis: A család szégyenei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Agitátorok

Tosoki Gyula

Agitátorok – magyar, 1969. Rendezte: Magyar Dezső. Szereplők: Bódy Gábor, Dobai Péter, Oszter Sándor, Földes László, Szentjóby Tamás. Forgalmazó: Magyar Filmintézet – BBS. 78 perc.

 

A magyar film ködlovagjának legendás műve két korszak határán áll, egyszerre a hatvanas évek kérdező filmjének örököse, és egy új korszak nyitánya. Lehetett volna, ha nem tiltják be közel húsz évre, és követőkre talál.

Magyar Dezső egyetlen – itthon forgatott – nagyjátékfilmjét problémafelvetésének radikalizmusa és formanyelvének újszerűsége is a hetvenes évek programadó darabjává avathatta volna. Az Agitátorok ma is letaglózó lendülete a szerző kompromisszumot nem ismerő alapállásából fakad, abból, ahogy a prágai ősz utáni válsághangulatban a párbeszéd szükségességéért perel. Az 1918-19-ben játszódó történet középpontjában megszállottan, csökönyösen vagy naiv módon a kommunista forradalom mellett hitet tevő fiatalok állnak, akik megalapítják az MKP Intellektuális Csoportját, hogy terjesszék az ideológiát és munkásokat nyerjenek meg ügyüknek. A film jelentős részében a főszereplők világmagyarázatainak és eltérő forradalomértelmezéseinek ütköztetése folyik, azonban Magyar Dezsőnek nincsenek illúziói a pluralizmus mítoszával kapcsolatban, erre utal a fiatalok szabadgondolkodásának érvényességét kétségbe vonó káderek szerepeltetése és a valamennyi figura vesztét hozó zárlat. A rendező voltaképp saját filmjének sorsát vetítette előre a befejezéssel: láthatóan tisztában volt vele, hogy a ’68-as ortodox fordulat után Magyarországon – és az egész keleti blokkban – az alternatív véleményeknek befellegzett, illetve a hatalom szókimondó művekkel szembeni toleranciaküszöbe is lecsökkent.

Különösen fájdalmas, hogy az Agitátorok végül is zárvány lett filmtörténetünkben, mert nem csupán problémaérzékenysége, hanem előadásmódja és formanyelve is egyedülálló. Magyar Dezső azt a modernista nyelvet beszélte perfekt módon, amelyet csak kevesen tudtak egész Európában, ráadásul egy újítást is bevetett: az archív anyagoknak a szabad asszociációk előtt utat nyitó használata csak a hetvenes évektől terjedt el az egyetemes filmművészetben, és lett hamarosan agyonalkalmazott technikává.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/01 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8869