KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Frank Sinatra 1915–1998

• Schubert Gusztáv: Saint-Just Godard Utcakő és kamera
• Ludassy Mária: Harminc év után Párizsi tavasz
• Tillmann József A.: Dizájn és forradalom Németország '68-ban
• Hirsch Tibor: Kisgenerációk cifra nyomorúsága Jégvihar
MEDIAWAVE
• Kövesdy Gábor: A magyar ugaron Mediawave
• Csejdy András: Tartós hullám Mediawave
• Csejdy András: Kimodva, kimondatlan Beszélgetés Parti Nagy Lajossal

• Takács Ferenc: A Gonosz keresztútja: vámpír-western Vámpírok
• Pápai Zsolt: Mindenszentek éjszakája John Carpenter rémálmai
• N. N.: John Carpenter
• Varró Attila: X-ekták Idegenek az éjszakában
• Ágfalvi Attila: Don Luis esete Vérnősző Barommal és Éneklő Farkasszukával Buñuel és Kékszakáll
• N. N.: Lynch a Filmvilágban
• Horváth Antal Balázs: Johnnie Farragut történetei David Lynch: Hotelszoba
TELEVÍZÓ
• Gombár Csaba: Képszavazás Választási levelek
• Lengyel László: Képszavazás Választási levelek
FESZTIVÁL
• Báron György: A látás tökéletlensége San Francisco
FILMZENE
• Fáy Miklós: M, mint ember Greenaway és Mozart
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Levélpiszok Ponyvalevél
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Vérfagyasztó
• Halász Tamás: Életre-halálra
• Harmat György: Palmetto
• Hungler Tímea: Vad vágyak
• Petrányi Viktória: Szegény embert az amish húzza
• Vidovszky György: Balkáni törvények
• Tamás Amaryllis: A család szégyenei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Superman visszatér

Köves Gábor

Superman returns – ausztrál-amerikai, 2006. Rendezte: Bryan Singer. Írta: Bryan Singer, Michael Dougherty, Dan Harris. Kép: Newton Thomas Sigel. Zene: John Ottman, John Williams. Szereplők: Kevin Spacey (Lex Luthor), Brandon Routh (Clark Kent/Superman), Kate Bosworth (Lois Lane), James Marsden (Richard White), Frank Langella (Perry White), Sam Huntington (Jimmy Olsen), Eva Marie Saint (Martha Kent), Parker Posey (Kitty Koslowski), Kal Penn (Stanford), Marlon Brando (Jor-El, archív felvétel), Stephan Bender (a 15 éves Clark Kent). Szinkronizált. 154 perc.

 

Superman rajongói lassan két évtizede kémlelik reménykedve Hollywood égszínkék egét, és várják kitartóan, hogy a felhők felett feltűnjön végre az a bizonyos apró piros pont, amely nem lehet más, csakis a Krypton bolygó sajátos divat szerint öltözködő szülötte. A kérdéses égi jelenséget, mely közelebbről nézve megtévesztésig hasonlít ránk, halandó földlakókra, Christopher Reeve ruházta fel mindmáig legismertebb vonásaival. Reeve, aki saját bevallása szerint részben Cary Grant Párducbébi-beli bohócfigurájáról mintázta a képregényhősök legnemesebbikének mozifilmes reinkarnációját, Richard Donner 1978-as szuperprodukciójában (majd az azt követő jóval gyengébb folytatásokban) nem csak a felhőkarcolók felett repkedő hőslényt, de az elvarázsolt, csetlő-botló bohóc figuráját is sikerrel faragta ki a nehezen megmunkálható acéltömbből. Ugyanerre a nem éppen egyszerű feladatra vállalkozott Bryan Singer is, aki a Donner-féle Superman feltétlen híveként azon igyekezett, hogy hidat verjen a dicső múlt és a képregény-filmekkel szembeni – jórészt éppen a saját sikerei (X-Men 1–2) által magasra tornászott – legújabb kori elvárások között. Vállalkozása mind a célokat, mind a végeredményt tekintve kísértetiesen hasonlít egy másik nagy mítoszépítő (-romboló), Peter Jackson közelmúltbeli King Kongjára: ugyanaz az ideges előre-hátra kacsingatás, ugyanaz a kényszeres nagyot akarás és szerepzavar (műemléket védjünk vagy történetet meséljünk?) nehezíti az új King Kong járását, mint a legújabb Superman-modell röptét. Míg a digitális technika szinte napról napra cserélődő vívmányai látszólag felszabadították a képregények óriásait, a programozók háta mögött zavartan álldogáló mesélők rendre tehetetlen óriáscsecsemőket formáznak a képlékeny digitális masszából. A készítők állítják, hogy az új Superman hús-vér színész, akit egy eleddig ismeretlen fiatalember, bizonyos Brandon Routh alakít, komoly okunk van azonban feltételezni, hogy Routh is, akárcsak előtte Kong, ügyes számítógép-program csupán, aki ügyesen mozog, szépen repül, és nagyokat ugrik, romantikus mesehősként azonban idétlenül csámpás a járása.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/08 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8703