KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Frank Sinatra 1915–1998

• Schubert Gusztáv: Saint-Just Godard Utcakő és kamera
• Ludassy Mária: Harminc év után Párizsi tavasz
• Tillmann József A.: Dizájn és forradalom Németország '68-ban
• Hirsch Tibor: Kisgenerációk cifra nyomorúsága Jégvihar
MEDIAWAVE
• Kövesdy Gábor: A magyar ugaron Mediawave
• Csejdy András: Tartós hullám Mediawave
• Csejdy András: Kimodva, kimondatlan Beszélgetés Parti Nagy Lajossal

• Takács Ferenc: A Gonosz keresztútja: vámpír-western Vámpírok
• Pápai Zsolt: Mindenszentek éjszakája John Carpenter rémálmai
• N. N.: John Carpenter
• Varró Attila: X-ekták Idegenek az éjszakában
• Ágfalvi Attila: Don Luis esete Vérnősző Barommal és Éneklő Farkasszukával Buñuel és Kékszakáll
• N. N.: Lynch a Filmvilágban
• Horváth Antal Balázs: Johnnie Farragut történetei David Lynch: Hotelszoba
TELEVÍZÓ
• Gombár Csaba: Képszavazás Választási levelek
• Lengyel László: Képszavazás Választási levelek
FESZTIVÁL
• Báron György: A látás tökéletlensége San Francisco
FILMZENE
• Fáy Miklós: M, mint ember Greenaway és Mozart
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Levélpiszok Ponyvalevél
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Vérfagyasztó
• Halász Tamás: Életre-halálra
• Harmat György: Palmetto
• Hungler Tímea: Vad vágyak
• Petrányi Viktória: Szegény embert az amish húzza
• Vidovszky György: Balkáni törvények
• Tamás Amaryllis: A család szégyenei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kebab kapcsolat

Vajda Judit

Kebab Connection – német, 2006. Rendezte: Anno Saul. Írta: Fatih Akin, Jan Berger és Ralph Schwinger. Kép: Hannes Hubach. Zene: Marcel Barsotti. Szereplők: Emanuel Bettencourt (Sifu), Numan Acar (Schwertkampfer), Nora Tschirner (Titzi), Hasan Ali Mete (Ahmnet). Gyártó: Creado Film. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 96 perc.

 

A Kebab kapcsolat a migrációs filmek sorába tartozik, azaz alkotói nagyrészt egy népes bevándorlócsoport tagjai, a németországi törököké, akik – a franciaországi arabokhoz hasonlóan – olyan speciális kultúrát alkotnak, melynek már legfőbb ideje volt, hogy sajátos problémáikat a nagyvásznon is megjelenítsék, és megmutassák nagyvárosi multikulturális közegben zajló többnemzetiségű, többé vagy kevésbé asszimilálódott mindennapjaikat. A kisebbségi film persze műfajilag a többségihez hasonlóan gazdag – gondoljunk csak a Fallal szemben tragikus szerelmi drámájára, a Rövid és fájdalommentesre, amely kőkemény krimi, vagy francia-arab oldalról az Élet a paradicsomban című történelmi filmre.

A Kebab kapcsolat tehát – habár bevándorlókörnyezetben játszódik – szabályos ifjúsági vígjáték. Főhőse, Ibo második generációs emigráns hamburgi török fiatal, aki ugyan még törökül, „babá”-nak szólítja édesapját, de a kung-fu filmekért és Bruce Lee-ért rajong, s nagybátyja gyrosozóját merész reklámfilmmel népszerűsíti. Barátnője sem a kisebbségi csoportból kerül ki, hanem echte német (itt kerül leginkább képbe az asszimiláció, elfogadás és xenofóbia kérdése), ezt leszámítva viszont ugyanazokkal a gondokkal küzd, mint bármely más német, török vagy akár magyar fiatal: generációs különbségek, a partnerkapcsolat és az énkeresés problémái egyaránt felmerülnek.

Anno Saul rendező a speciális kisebbségi problémákat a hétköznapiakkal ugyanúgy vegyíti, mint a kebabot és a kung-fut, Shakespeare-t és a terhes Júliát, a szerelmet és a használt pelenkákat. S mivel mindezt nagy kedvvel és kedvesen teszi, úgy tud véresen komoly kérdésekről (felnőtté válásról, gyerek- és felelősségvállalásról) beszélni, hogy közben egyszer sem érzik az izzadságszag. Erőltetett tanmese helyett – melynek azért fennállt a veszélye – így friss és bájos vígjáték született, amely a jó öreg görög-török ellentét karikírozásával még a kisebbségi létből is mer viccet csinálni.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8672