KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Frank Sinatra 1915–1998

• Schubert Gusztáv: Saint-Just Godard Utcakő és kamera
• Ludassy Mária: Harminc év után Párizsi tavasz
• Tillmann József A.: Dizájn és forradalom Németország '68-ban
• Hirsch Tibor: Kisgenerációk cifra nyomorúsága Jégvihar
MEDIAWAVE
• Kövesdy Gábor: A magyar ugaron Mediawave
• Csejdy András: Tartós hullám Mediawave
• Csejdy András: Kimodva, kimondatlan Beszélgetés Parti Nagy Lajossal

• Takács Ferenc: A Gonosz keresztútja: vámpír-western Vámpírok
• Pápai Zsolt: Mindenszentek éjszakája John Carpenter rémálmai
• N. N.: John Carpenter
• Varró Attila: X-ekták Idegenek az éjszakában
• Ágfalvi Attila: Don Luis esete Vérnősző Barommal és Éneklő Farkasszukával Buñuel és Kékszakáll
• N. N.: Lynch a Filmvilágban
• Horváth Antal Balázs: Johnnie Farragut történetei David Lynch: Hotelszoba
TELEVÍZÓ
• Gombár Csaba: Képszavazás Választási levelek
• Lengyel László: Képszavazás Választási levelek
FESZTIVÁL
• Báron György: A látás tökéletlensége San Francisco
FILMZENE
• Fáy Miklós: M, mint ember Greenaway és Mozart
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Levélpiszok Ponyvalevél
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Vérfagyasztó
• Halász Tamás: Életre-halálra
• Harmat György: Palmetto
• Hungler Tímea: Vad vágyak
• Petrányi Viktória: Szegény embert az amish húzza
• Vidovszky György: Balkáni törvények
• Tamás Amaryllis: A család szégyenei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tibor vagyok, de hódítani akarok

Csillag Márton

 

Felnőttként tinivígjátékot rendezni olyasmi feladat, mint emberként kutyaházat építeni: hálás és szórakoztató, de legfeljebb a kutya és az építő számára. Azt egyelőre nem tudni ugyan, hogy a cicikuki-filmek hazai nyelvlógató-nyálcsorgató célcsoportja a profi amerikai elődök ismeretében mennyire fogja élvezni a címbéli Tibor pubertás kalandjait, annyi azonban szinte biztos, hogy a rendezőnél jobban mulatnak majd. A Kelj fel, Jancsi és kamaszos-szerelmes Na végre, itt a nyár! című filmeket jegyző Fonyó Gergely láthatólag nem saját élményeiből, de nem is hús-vér tinik kalandjaiból építkezik, hanem – bízva a bicegő, de nagyvonalakban jól kiszámolt forgatókönyvben – a szubzsáner „nyugatnémet” szerkezeti elemeire hagyatkozik. Így kerül a főhős fütykösére Donaldrágó-papír helyett foszforeszkáló óvszer, a szállodavezető kezébe technocolos zsebkendő helyett aranyszínű műpénisz; így lesz a Füles-címlaplányból internetes szextündér (Gregor Bernadett), a gazdag kamionsofőrből pedig kövér bankvezér (Gesztesi Károly).

A gimnazista Tibor (Fancsikai Péter) balatoni kényszernyaralása annyiban persze magyar is, hogy a Szex, csajok, Ibiza, a Csajok a csúcson-széria és a Hangyák a gatyában-sorozat visszatérő motívumain túl a Kamaszadó kamaszadó folytatásos tévékalandjainak hangulatát is megidézi. Fonyó filmje a maga ügyetlenkedő bájával nem akar többet, mint tulajdon főhőse: hódítani, lehetőleg gyorsan és biztosan, és ha másképp nem megy, akkor akár lódítani is. De miként Tibor, maga a film sem úgy ér célba, ahogyan eltervezte – hősünk a szexbomba Lexi helyett a korban hozzá illő Katával (Gáspár Kata) „kénytelen” beérni, a nézők pedig tűpontos, ötletes komédia helyett egy olyan vígjátékkal vigasztalódhatnak, mely magán viseli a kortárs magyar közönségfilm összes gyermekbetegségének jelét. Tételesen: a vászon ötméteres körzetében érződik a felvételvezető lehelete, a nagy színészek (Molnár Piroska) fantáziátlan karakterszerepet játszanak, a televíziós titánok (Németh Kristóf) főszerepet, a húzónév alakítása egy topmodellével vetekszik, a gyerekszereplők pedig mindenkit lejátszanak a színről. A film persze betegségei ellenére is élvezhető és szerethető (akár a Balaton vagy az épp aktuális kormány), hiszen Tibor pénisze kicsi és sárga is talán, de legalább az övé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/03 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8551