KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Frank Sinatra 1915–1998

• Schubert Gusztáv: Saint-Just Godard Utcakő és kamera
• Ludassy Mária: Harminc év után Párizsi tavasz
• Tillmann József A.: Dizájn és forradalom Németország '68-ban
• Hirsch Tibor: Kisgenerációk cifra nyomorúsága Jégvihar
MEDIAWAVE
• Kövesdy Gábor: A magyar ugaron Mediawave
• Csejdy András: Tartós hullám Mediawave
• Csejdy András: Kimodva, kimondatlan Beszélgetés Parti Nagy Lajossal

• Takács Ferenc: A Gonosz keresztútja: vámpír-western Vámpírok
• Pápai Zsolt: Mindenszentek éjszakája John Carpenter rémálmai
• N. N.: John Carpenter
• Varró Attila: X-ekták Idegenek az éjszakában
• Ágfalvi Attila: Don Luis esete Vérnősző Barommal és Éneklő Farkasszukával Buñuel és Kékszakáll
• N. N.: Lynch a Filmvilágban
• Horváth Antal Balázs: Johnnie Farragut történetei David Lynch: Hotelszoba
TELEVÍZÓ
• Gombár Csaba: Képszavazás Választási levelek
• Lengyel László: Képszavazás Választási levelek
FESZTIVÁL
• Báron György: A látás tökéletlensége San Francisco
FILMZENE
• Fáy Miklós: M, mint ember Greenaway és Mozart
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Levélpiszok Ponyvalevél
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Vérfagyasztó
• Halász Tamás: Életre-halálra
• Harmat György: Palmetto
• Hungler Tímea: Vad vágyak
• Petrányi Viktória: Szegény embert az amish húzza
• Vidovszky György: Balkáni törvények
• Tamás Amaryllis: A család szégyenei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Csekély esély

Kovács Kata

Long Shot – amerikai, 2019. Rendezte: Jonathan Levine. Írta: Dan Sterling és Liz Hannah. Kép: Yves Bélanger. Zene: Marco Beltrami és Miles Hankins. Szereplők: Charlize Theron (Charlotte), Seth Rogen (Fred), June Diane Raphael (MAggie), Ravi Patel (Tom), Alexander Skarsgard (Steward). Gyártó: AG Studios / Good Universe / Point Grey Pictures. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 125 perc.

 

A politika és a románc határvidékén jár Jonathan Levine (Fifti-fifti, Eleven testek) friss komédiájával, melyhez az Apatow-istálló vérbő humorából, a nagyhatalmi politika showbiznisz-kulisszáiból és az ellentétekre építő romkom giccs-közhelytárából merítve meglehetősen könnyed elegyet gyúrt. A szuperszexi és intelligens amerikai külügyminiszter – történetesen: nő – egy véletlen folytán összetalálkozik a fiúval, akire kamaszkorában egy rövid ideig és egy emlékezetes merevedés erejéig bébiszitterként vigyázott. A férfi azóta sem lett sokkal érettebb, bár nagypofájú humora és tarka susogós melegítője üdítően hat a rideg fehérházi közegben, és mivel időközben sziporkázóan éleslátó újságíró lett, a nő stábja felkéri beszédírónak.

Míg az Eleven testek modern Szépség és Szörnyeteg-átirata kissé sablonosra sikerült, Levine mostani verziója a történetsémára jóval szerethetőbb, amit három komponensnek köszönhet: a kiváló castingnak, a műfajparódiával finoman megbolondított forgatókönyvnek és a szándékoltan otromba aktuálpolitikai kikacsintásoknak. Az elnökjelölésen, különgépekkel tett utakon és diplomatabálokon átívelő szerelmi történet a párost alakító Charlize Theron és Seth Rogen meglepő kémiájának köszönhet a legtöbbet. Rogen és Theron párosa azért is meglepő, mert utóbbi komikusi vénájáról eddig csak ritkán tett tanúbizonyságot, a politikai humor és az amerikai népet maszturbálásra felszólító vezetőnő figurája azonban láthatóan meghozta a kedvét a tréfához. A női elnökjelöltre szavazó amerikaiak vágybeteljesítő mozijának is beillő darab nem csupán a romkom, de az elnökfilm felől nézve is jópofa műfaji dekonstrukció, ugyanakkor remélhetőleg egy apró, de annál szórakoztatóbb lépéssel közelebb segíti a világot ahhoz, hogy nőket emeljen a hatalmi pozíciókba.    


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/07 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14174