KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Frank Sinatra 1915–1998

• Schubert Gusztáv: Saint-Just Godard Utcakő és kamera
• Ludassy Mária: Harminc év után Párizsi tavasz
• Tillmann József A.: Dizájn és forradalom Németország '68-ban
• Hirsch Tibor: Kisgenerációk cifra nyomorúsága Jégvihar
MEDIAWAVE
• Kövesdy Gábor: A magyar ugaron Mediawave
• Csejdy András: Tartós hullám Mediawave
• Csejdy András: Kimodva, kimondatlan Beszélgetés Parti Nagy Lajossal

• Takács Ferenc: A Gonosz keresztútja: vámpír-western Vámpírok
• Pápai Zsolt: Mindenszentek éjszakája John Carpenter rémálmai
• N. N.: John Carpenter
• Varró Attila: X-ekták Idegenek az éjszakában
• Ágfalvi Attila: Don Luis esete Vérnősző Barommal és Éneklő Farkasszukával Buñuel és Kékszakáll
• N. N.: Lynch a Filmvilágban
• Horváth Antal Balázs: Johnnie Farragut történetei David Lynch: Hotelszoba
TELEVÍZÓ
• Gombár Csaba: Képszavazás Választási levelek
• Lengyel László: Képszavazás Választási levelek
FESZTIVÁL
• Báron György: A látás tökéletlensége San Francisco
FILMZENE
• Fáy Miklós: M, mint ember Greenaway és Mozart
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Levélpiszok Ponyvalevél
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Vérfagyasztó
• Halász Tamás: Életre-halálra
• Harmat György: Palmetto
• Hungler Tímea: Vad vágyak
• Petrányi Viktória: Szegény embert az amish húzza
• Vidovszky György: Balkáni törvények
• Tamás Amaryllis: A család szégyenei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Célkeresztben

Géczi Zoltán

In the Line of Fire – amerikai, 1993. Rendezte: Wolfgang Petersen. Szereplők: Clint Eastwood, John Malkovich, Rene Russo. Forgalmazó: GHE. 123 perc.

 

A Célkeresztben egy nagy filmesek válságos időszakában született politikai thriller. Az 1990-es évek derekán Clint Eastwood az elöregedett sztárok panteonjába soroltatott, az amerikai filmtörténelem élő ikonjává csak az évtized végén magasztosult; a Nincs bocsánat sikere rehabilitálta őt, de 63 évesen erősen korlátozott szakmai kilátásokkal kényszerült szembesülni. Wolfgang Petersen (A tengeralattjáró) pár évvel korábban költözött át az Újvilágba, a Célkeresztben az első nagyköltségvetésű amerikai stúdiófilmje; érthetően buzgott benne a vágy a bizonyításra, hiszen Európából érkezett zseniként illett leszállítania az elvárt kereskedelmi sikert.

Jeff Maguire forgatókönyve tökéletes alapanyagként szolgált mindehhez: a nyolcvanas évek feszes stíljében megírt történet karaktereiben, konfliktusában, látásmódjában ízig-vérig amerikai sztori, hiteles és realisztikus, a történelmi valóságtól éppen csak karnyújtásnyi távolságra pozícionálva. Főszereplője, az Eastwood által alakított titkosszolgálati tiszt harminc éve hurcolja magával a Kennedy-gyilkosság neurózisát, amely kettétörte karrierjét és magánéletét, miként antagonistája, a John Malkovich által megformált, szociopata ex-CIA ügynök is önnön feldolgozhatatlan múltjával küszködik. A saját kérésére reaktivált testőr és a politikai gyilkosság elkövetésére készülő operatív ügynök hasonszőrű karakterek, megroppant idealisták, közös monomániájuk tárgya az amerikai elnök, mint szimbólum, kit egyikőjük megvédeni, a másik pedig elpusztítani igyekszik.

Ilyen színészek mellett a többiek csupán inaskodnak, a film velejét Eastwood és Malkovich egymásnak feszülése adja ki, ez a vészterhes párharc, amelyben a meghátrálásra alkatilag képtelen, a végsőkig bárminemű gondolkodás és mérlegelés nélkül elmenő veteránok mérkőznek meg életre-halálra. A nagyformátumú főszereplők mellett John Bailey stílushű, józan és kimért kameramunkájának is köszönhető, hogy Petersen első amerikai stúdiófilmje intelligens és lendületes, jól felépített mozi lett, amely megérdemelten aratott sikert, ugyanakkor bájos kis figyelmesség a rendező részéről, hogy az eredeti forgatókönyvet olyan jelenetekkel egészítette ki, amelyekben Eastwood zongorához ülhetett eljátszani kedvenc Gershwin-kompozícióit.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/02 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13988