KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Frank Sinatra 1915–1998

• Schubert Gusztáv: Saint-Just Godard Utcakő és kamera
• Ludassy Mária: Harminc év után Párizsi tavasz
• Tillmann József A.: Dizájn és forradalom Németország '68-ban
• Hirsch Tibor: Kisgenerációk cifra nyomorúsága Jégvihar
MEDIAWAVE
• Kövesdy Gábor: A magyar ugaron Mediawave
• Csejdy András: Tartós hullám Mediawave
• Csejdy András: Kimodva, kimondatlan Beszélgetés Parti Nagy Lajossal

• Takács Ferenc: A Gonosz keresztútja: vámpír-western Vámpírok
• Pápai Zsolt: Mindenszentek éjszakája John Carpenter rémálmai
• N. N.: John Carpenter
• Varró Attila: X-ekták Idegenek az éjszakában
• Ágfalvi Attila: Don Luis esete Vérnősző Barommal és Éneklő Farkasszukával Buñuel és Kékszakáll
• N. N.: Lynch a Filmvilágban
• Horváth Antal Balázs: Johnnie Farragut történetei David Lynch: Hotelszoba
TELEVÍZÓ
• Gombár Csaba: Képszavazás Választási levelek
• Lengyel László: Képszavazás Választási levelek
FESZTIVÁL
• Báron György: A látás tökéletlensége San Francisco
FILMZENE
• Fáy Miklós: M, mint ember Greenaway és Mozart
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Levélpiszok Ponyvalevél
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Vérfagyasztó
• Halász Tamás: Életre-halálra
• Harmat György: Palmetto
• Hungler Tímea: Vad vágyak
• Petrányi Viktória: Szegény embert az amish húzza
• Vidovszky György: Balkáni törvények
• Tamás Amaryllis: A család szégyenei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Downrange

Huber Zoltán

Downrange – amerikai-japán, 2017. Rendezte: Rhyúhei Kitamura. Írta: Joey O’Bryan. Kép: Matthias Schubert. Zene: Aldo Shilaku. Szereplők: Kelly Connaire (Jodi), Rod Hernandez (Todd), Stephanie Pearson (Keren), Anthony Kirlew (Eric). Gyártó: Genco / Rim Entertainment. Forgalmazó: Pannónia. Feliratos. 89 perc.

 

Ha tisztában van a kvalitásaival és nem akar mindenáron többnek látszani, egy olcsóbb másodvonalbeli produkció is könnyedén maga mellé állíthatja a nézőit. A szerényebb lehetőségek nemcsak a rendelkezésre álló erőforrások maximális felhasználására ösztönözhetnek, de áramvonalas takarékosságra is. A kisebbfajta kultusznak örvendő japán horror-specialista, Ryûhei Kitamura (Versus, Éjféli etetés) minimalista vérfürdője pontosan azért méltó a figyelemre, mert alkotóink az utolsó cseppig kifacsarják az alapötletüket.

Adott egy fiatal társaság és egy rejtélyes orvlövész, akiket az elhagyott amerikai vidéken csak a lerobbant autó fedezéke választ el egymástól. A taktikusan egyetlen helyszínen tartott, a létező összes dramaturgiai lehetőséget következetesen végigzongorázó párharc nagy fegyverténye, hogy szinte tökéletesen sallangmentes Nincs szépelgő expozíció, sem magyarázkodó visszatekintések, a figurákról szinte semmi nem derül ki, a többiek még az első áldozat nevében sem biztosak. A rendező szórakoztatóan kíméletlen a szereplőivel, a láthatatlan gonosz képtelen hibázni, a lövedékek emberi szervezetre gyakorolt hatásait a film a legapróbb részleteséggel tárja elénk. A végtagokat és fejeket szaggató hangtalan lövések között a csapdahelyzetben vergődő áldozatok rossz döntéseivel és az őket alakító színészek gyilkos intenzitású ripacskodásaival múlathatjuk az időt. Bár sok helyen horrorként említik, valójában telivér thrillert kapunk egy olyan ellenféllel, aki valóban túlviláginak tűnhet, egészen az utolsó morbid csavarig. A film szűkszavúsága akaratlanul is passzol a létszám menetrendszerű apadásához, a csehovi puskás bölcsesség leleményes csúcsra járatása jól sül el. A stáblistával együtt épp nyolcvankilenc perces mű nyilván nem váltja meg a világot és az érintett műfaji sablonokat sem forradalmasítja, de soha rosszabb B-kategóriás filmet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13842