KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Frank Sinatra 1915–1998

• Schubert Gusztáv: Saint-Just Godard Utcakő és kamera
• Ludassy Mária: Harminc év után Párizsi tavasz
• Tillmann József A.: Dizájn és forradalom Németország '68-ban
• Hirsch Tibor: Kisgenerációk cifra nyomorúsága Jégvihar
MEDIAWAVE
• Kövesdy Gábor: A magyar ugaron Mediawave
• Csejdy András: Tartós hullám Mediawave
• Csejdy András: Kimodva, kimondatlan Beszélgetés Parti Nagy Lajossal

• Takács Ferenc: A Gonosz keresztútja: vámpír-western Vámpírok
• Pápai Zsolt: Mindenszentek éjszakája John Carpenter rémálmai
• N. N.: John Carpenter
• Varró Attila: X-ekták Idegenek az éjszakában
• Ágfalvi Attila: Don Luis esete Vérnősző Barommal és Éneklő Farkasszukával Buñuel és Kékszakáll
• N. N.: Lynch a Filmvilágban
• Horváth Antal Balázs: Johnnie Farragut történetei David Lynch: Hotelszoba
TELEVÍZÓ
• Gombár Csaba: Képszavazás Választási levelek
• Lengyel László: Képszavazás Választási levelek
FESZTIVÁL
• Báron György: A látás tökéletlensége San Francisco
FILMZENE
• Fáy Miklós: M, mint ember Greenaway és Mozart
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Levélpiszok Ponyvalevél
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Vérfagyasztó
• Halász Tamás: Életre-halálra
• Harmat György: Palmetto
• Hungler Tímea: Vad vágyak
• Petrányi Viktória: Szegény embert az amish húzza
• Vidovszky György: Balkáni törvények
• Tamás Amaryllis: A család szégyenei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Nem vagyok sorozatgyilkos

Pethő Réka

I am not a Serial Killer – brit-ír, 2016. Rendezte: Billy O’Brien. Írta: Dan Wells regényéből Christopher Hyde és Billy O’Brien. Kép: Robbie Ryan. Zene: Asrian Johnston. Szereplők: Max Records (John), Christopher Lloyd (Crowley), Laura Fraser (April), Karl Geary (Neblin), Jennifer Brandstorm (Anya). Gyártó: Level 5 Films / Floodland Pictures / Fantastic Films. Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Feliratos. 104 perc.

 

Látszólag egy békés, hetvenes évekbeli kisvárosban indul a történet, amelyről hamar kiderül, hogy se nem hetvenes évekbeli, se nem békés: épp egy bizarr haláleset után tevékenykednek a mentősök, ahol a széttrancsírozott hullából még kiesik egy szerv, mielőtt be tudnák tolni a mentőkocsiba. Kamaszhősünk, a frissen szociopatának diagnosztizált John annyira fél a benne rejtőző sorozatgyilkostól (mint terapeutájával is közli, bizony minden alapvető tulajdonsággal rendelkezik), hogy a rémisztő trancsírozó nyomába ered. A gyilkosról hamar kiderül, hogy nem az, akire számított, John pedig szorgalmasan követni kezdi a munkásságát: eleinte nem teljesen egyértelmű, hogy élvezetből, unalomból, vagy mert szeretné leleplezni. A thriller azután horrorba csap át, a főhős pedig leszáll jellegzetes kisvárosi biciklijéről és maga is akcióba lép.

A kisköltségvetésű, közepesen lassú és közepesen gusztustalan Nem vagyok sorozatgyilkos Dan Wells azonos című regényéből készült 2016-ban: sok pontján látszik, hogy szeretett volna klasszikus lenni, ám erre legfőbb eszköze az volt, hogy megpróbálta minél több ponton megidézni a Donnie Darkót. William Blake idézetek hangzanak el, és olyan bölcsességek, mint hogy „az emberek általában más dolgoktól félnek, nem saját tetteiktől”, kapunk súlyos apa-konfliktust, gúnyolódó osztálytársakat, és a pszichológussal randizni kezdő anyát, ám talán éppen a rengeteg klisé miatt John szembenézése saját Mr. Hyde-jával nem hozza el az igazi katarzist. Hiába a retro környezet, a következetesen felépített zenehasználattal és képi világgal, a szatirikus gegek és a sok-sok utalás, a túl sok külsőség nem használt a filmnek, amelyben leginkább a főszerepeket játszó két színész, Max Records és Christopher Lloyd játéka jelent élvezetet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13739