KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Frank Sinatra 1915–1998

• Schubert Gusztáv: Saint-Just Godard Utcakő és kamera
• Ludassy Mária: Harminc év után Párizsi tavasz
• Tillmann József A.: Dizájn és forradalom Németország '68-ban
• Hirsch Tibor: Kisgenerációk cifra nyomorúsága Jégvihar
MEDIAWAVE
• Kövesdy Gábor: A magyar ugaron Mediawave
• Csejdy András: Tartós hullám Mediawave
• Csejdy András: Kimodva, kimondatlan Beszélgetés Parti Nagy Lajossal

• Takács Ferenc: A Gonosz keresztútja: vámpír-western Vámpírok
• Pápai Zsolt: Mindenszentek éjszakája John Carpenter rémálmai
• N. N.: John Carpenter
• Varró Attila: X-ekták Idegenek az éjszakában
• Ágfalvi Attila: Don Luis esete Vérnősző Barommal és Éneklő Farkasszukával Buñuel és Kékszakáll
• N. N.: Lynch a Filmvilágban
• Horváth Antal Balázs: Johnnie Farragut történetei David Lynch: Hotelszoba
TELEVÍZÓ
• Gombár Csaba: Képszavazás Választási levelek
• Lengyel László: Képszavazás Választási levelek
FESZTIVÁL
• Báron György: A látás tökéletlensége San Francisco
FILMZENE
• Fáy Miklós: M, mint ember Greenaway és Mozart
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Levélpiszok Ponyvalevél
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Vérfagyasztó
• Halász Tamás: Életre-halálra
• Harmat György: Palmetto
• Hungler Tímea: Vad vágyak
• Petrányi Viktória: Szegény embert az amish húzza
• Vidovszky György: Balkáni törvények
• Tamás Amaryllis: A család szégyenei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Élek és szeretek

Kolozsi László

Yo tambien – spanyol, 2009. Rendezte és írta: Álvaro Pastor, Antonio Naharro. Kép: Alfonso Postigo. Zene: Guille Milkyway. Szereplők: Pablo Pineda (Daniel), Lola Duenas (Laura), Isabel García Lorca (M Ángeles), Antonio Naharro (Santi). Gyártó: Alicia Produce / Promico Imagen. Forgalmazó: Corner Film. Feliratos. 103 perc.

 

Egy barátnőm egyszer azt találta mondani, rövid spanyol körútja útja után, hogy Barcelonában sokkal több a rokkant kocsis, mint hazánkban. Nem, mondtam, bizonyára nem több, csak a katalán fogyatékkal élők ki tudnak menni az utcára, tudják használni a tömegközlekedést, nincsenek kizárva a hivatalokból, a szórakozási lehetőségekből. Spanyolország e tekintetben is élhetőbb hely. Ezt a tételt ékesen bizonyítja az Élek és szeretek című romantikus komédia, amelynek főhőse egy Down-kóros férfi, Dániel. Már az álmélkodásra adhat okot, hogy hősünk dolgozik, annak ellenére, hogy kihívás neki egy másológép kezelése, ráadásul nem részmunkaidőben foglalkoztatják. Élete, az itteni viszonyokat ismerve, felkavaróan teljes. Táncolni jár. Úszni. Előadásokat tart. Az irodában ismeri meg – az akkor még szőke – Laurát. Történetük kissé sablonos, egyszerű szerelmi történet. És ez így is van rendjén. Nem kérdés, hogy joga van-e

Down-kórosnak a szerelemhez. Nem kérdés, hogy élhet-e teljes értékű életet. A film két szerelmes szereplőjének egymáshoz közeledése hasonló minden szerelmes egymás közeledéséhez. Közhelyekkel fejezik ki, mit éreznek egymás iránt. Szerelmi vallomásaik ugyanúgy akadoznak, mint bárki másé is. Ahogy Laura nem kezeli másnak Dánielt, nem kezelik másnak Dánielt a film alkotói sem.

Egyszerű és megható szerelmi történet az Élek és szeretek, amiben, mint azt sejteni is lehet, nem Dániel az áldozat. Nem ő az, akinek feldolgozhatatlan múltja a szerelem útjába áll; akinek az emberi kapcsolatokba vetett bizalma megrendült. Laura alakítója, Lola Duenas a film harmadik felvonását szinte végigsírja. Sírása őszinte, nyíltsága megrendítő: a toleranciát dicsőítő számos spanyol film alig valamelyikében találni ilyen emberi, ilyen angyalian közvetlen, szerethető szereplőt. A Dánielt alakító Pablo Pineda, félresöpör minden előítéletet. Ennek a nagyszerű színésznőnek (Volver), a mai európai film egyik legnagyobb alakjának méltó partnere. Nem Down-kóros, hanem egy ember, aki történetesen Down-kóros.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/08 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10264