KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Frank Sinatra 1915–1998

• Schubert Gusztáv: Saint-Just Godard Utcakő és kamera
• Ludassy Mária: Harminc év után Párizsi tavasz
• Tillmann József A.: Dizájn és forradalom Németország '68-ban
• Hirsch Tibor: Kisgenerációk cifra nyomorúsága Jégvihar
MEDIAWAVE
• Kövesdy Gábor: A magyar ugaron Mediawave
• Csejdy András: Tartós hullám Mediawave
• Csejdy András: Kimodva, kimondatlan Beszélgetés Parti Nagy Lajossal

• Takács Ferenc: A Gonosz keresztútja: vámpír-western Vámpírok
• Pápai Zsolt: Mindenszentek éjszakája John Carpenter rémálmai
• N. N.: John Carpenter
• Varró Attila: X-ekták Idegenek az éjszakában
• Ágfalvi Attila: Don Luis esete Vérnősző Barommal és Éneklő Farkasszukával Buñuel és Kékszakáll
• N. N.: Lynch a Filmvilágban
• Horváth Antal Balázs: Johnnie Farragut történetei David Lynch: Hotelszoba
TELEVÍZÓ
• Gombár Csaba: Képszavazás Választási levelek
• Lengyel László: Képszavazás Választási levelek
FESZTIVÁL
• Báron György: A látás tökéletlensége San Francisco
FILMZENE
• Fáy Miklós: M, mint ember Greenaway és Mozart
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Levélpiszok Ponyvalevél
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Vérfagyasztó
• Halász Tamás: Életre-halálra
• Harmat György: Palmetto
• Hungler Tímea: Vad vágyak
• Petrányi Viktória: Szegény embert az amish húzza
• Vidovszky György: Balkáni törvények
• Tamás Amaryllis: A család szégyenei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Agora

Baski Sándor

Agora – spanyol, 2009. Rendezte: Alejandro Amenábar. Írta: Alejandro Amenábar és Mateo Gil. Kép: Xavi Giménez. Zene: Dario Marianelli. Szereplők: Rachel Weisz (Hypatia), Oscar Isaac (Orestes), Max Minghella (Davus), Michael Lonsdale (Theon), Rupert Evans (Synesius). Gyártó: Telecinco Cinema / Himenóptero. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 126 perc.

A grandiózus történelmi filmeposzok hagyományosan Hollywoodban készülnek, az európai vagy ázsiai próbálkozások jobbára abban különböznek tőlük – a költségvetés nagyságrendjén túl – hogy az adott ország nemzeti múltjának egy-egy fontosabb fejezetét dolgozzák fel. A spanyol gyártású, de angol nyelven forgatott Agora látszólag az amerikai műfajtársakkal kíván versenyre kelni, látványt és kivitelezést illetően nem is marad el azoktól, Alejandro Amenábar rendező és állandó forgatókönyvírója, Mateo Gil azonban egészen máshová helyezte a hangsúlyokat.

Az Agora ugyanis, az eposzi kulisszák álcája mögött, elsősorban eszmefilm, amelyben nem a romantikus bonyodalmak vagy a látványos csaták jelentik a fő attrakciót – bár ezek sem hiányoznak – hanem két, egymással gyökeresen ellentétes világszemlélet konfliktusa. Szemben a szintén súlyos kérdéseket boncolgató A belső tengerrel, Amenábar ezúttal határozottan állást foglal. A 4. századi Alexandriát, ahol keresztények, zsidók és a hellenizmus hívei élnek egymás mellett, egyre növekvő feszültségben, többször is madártávlatból mutatja, jelezve e „mai kocsma” kisszerűségét. Főhőse, az első ismert tudósnő, Hüpatia (Rachel Weisz), ezzel szemben az égre emeli tekintetét, a bolygók mozgását kutatja megszállott lelkesedéssel, és egyedül a tudományban hisz. A vallási villongások és a hatalmi harcok nem érdeklik, pogányt, keresztényt egyaránt testvérének tekint.

Amenábar, noha a történelmi tényeket többnyire tiszteletben tartja, nyíltan idealizál és sematizál. Mindezért el lehet őt ítélni – ahogy több kritikusa meg is tette, sérelmezve a keresztény fundamentalizmus ábrázolását –, felvállalt morális és tudományfilozófiai tételeit azonban konzekvensen és izgalmasan fejti ki, ráadásul Hüpatiával egy olyan szimbolikus figurát emelt be újra a köztudatba, akit az emberi szellem szabadságának hívei ma is példaképként tisztelhetnek.

Baski Sándor


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/04 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10221