KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/június
KRÓNIKA
• Mispál Attila: Függetlenek fesztiválja

• Schubert Gusztáv: Képtelenek Szegénymozi
• Mihancsik Zsófia: A retusált botrány Beszélgetés a szegénységről
• N. N.: Munkanélküliek, szegények, hajléktalanok Nyomordokumentumok
• Tamás Amaryllis: Egészen más világ Beszélgetés Elbert Mártával
• Hirsch Tibor: A szegények pokla Sátántangó és multimédia
• Pintér Judit: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Szabó István: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Pintér Judit: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Fazekas Eszter: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Forgách András: A butaság bűvölete Boogie Nights
• Beregi Tamás: Virtuális Gyönyörök Kertje Kompjúterszex
• Molnár Dániel: Minden szörfös „azt” akarja Pornográfia az Interneten
• Bikácsy Gergely: Radosch felügyelő lábfürdője Bécsi vér
• Bori Erzsébet: A szomszéd szerencséje A harmadik ember
• Kövesdy Gábor: A filmpusztulás képei Beszélgetés Dominique Painival
• Muhi Klára: Lumière, Méliès, még háromszáz évig Beszélgetés Michel Contourral
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: A turul árnyéka Sándor Tibor: Őrségváltás után
• Kömlődi Ferenc: Net-diskurzusok Buldózer
FILMZENE
• Fáy Miklós: Az akusztikus félelem Herrmann és Hitchcock
KRITIKA
• Csejdy András: Szívzűr Az élet sója
• Ardai Zoltán: Dögrovó Hárman hozzák a halált
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Latin vér
• Bori Erzsébet: Őrült város
• Halász Tamás: Veszettek
• Turcsányi Sándor: Sikoly
• Kis Anna: Gyilkos donor
• Turcsányi Sándor: Egyéjszakás kaland
• Hungler Tímea: Tűzvihar
• Mátyás Péter: Gyilkosok gyilkosa
• Hideg János: Blues Brothers 2000
• Tamás Amaryllis: Törökfürdő
• Békés Pál: Az ember, aki túl keveset tudott

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Jegyzet

Búcsú

N. N.

 

Fassbinder... Romy Schneider... Szolonyicin... A filmművészek korai halálában mindig van valami mitikusan megrendítő: nemcsak az üres divat okozza, hogy egy Rudolf Valentino halálakor tömeghisztéria fut végig a világon.

Manapság tömeghisztéria helyett csöndes és ijedt megrendültség fogadja jelentős filmszínészek korai halálát. A celluloidszalag örökre megőrzi őket, miért hát, hogy kicsit személyes gyászunknak érezzük, s visszavonhatatlan veszteségnek?

Romy Schneider 43 éves korában halt meg. A legnépszerűbb, a „legfranciásabb” színésznő osztrák származású volt. A Sissy buta giccsfilmben vált ismertté, húsz éves kora előtt. S az utóbbi másfél évtizedben az önálló, gondolkodó, teljes életet élő, felnőtt magatartású nő jelképévé vált a francia filmben. Az élet dolgai... Egyszerű eset... Két nálunk is játszott filmjében nem idealizálta a női sorsot, elrontott életű asszonyokat játszott, akik valamiképp mégis saját erejükből kerekednek balsorsuk fölé. Ki tudja, talán ezért is láttuk szebbnek, sokkal szebbnek bármely ifjú világsztárnál...

Anatolij Szolonyicin meglehetősen ismeretlenül játszotta el a Rubljov főszerepét. Utána is kevés filmben láttuk: de a korán meghalt színésznek művészileg a legnagyobb szerencse adatott meg: csak jó filmben, csak nagyon jó filmben játszott. Számunkra talán örökké Rubljov marad. De hátborzongató volt Larisza Sepityko Kálváriájának visszataszító kollaboránsaként. A Stalkerben az egyik utast, az írót játszotta: ebben a nagyon súlyos filmben – partnereivel együtt – irgalmatlanul, kegyetlenül játszott. Korunkban nincsenek tiszta, átszellemült Rubljovok.

A televízióban nemrég láthattuk utolsó filmjét: Huszonhat nap Dosztojevszkij életéből. Anatolij Szolonyicin a filmtörténet legjelentősebb színészei közé tartozott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/09 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6961