KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/június
KRÓNIKA
• Mispál Attila: Függetlenek fesztiválja

• Schubert Gusztáv: Képtelenek Szegénymozi
• Mihancsik Zsófia: A retusált botrány Beszélgetés a szegénységről
• N. N.: Munkanélküliek, szegények, hajléktalanok Nyomordokumentumok
• Tamás Amaryllis: Egészen más világ Beszélgetés Elbert Mártával
• Hirsch Tibor: A szegények pokla Sátántangó és multimédia
• Pintér Judit: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Szabó István: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Pintér Judit: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Fazekas Eszter: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Forgách András: A butaság bűvölete Boogie Nights
• Beregi Tamás: Virtuális Gyönyörök Kertje Kompjúterszex
• Molnár Dániel: Minden szörfös „azt” akarja Pornográfia az Interneten
• Bikácsy Gergely: Radosch felügyelő lábfürdője Bécsi vér
• Bori Erzsébet: A szomszéd szerencséje A harmadik ember
• Kövesdy Gábor: A filmpusztulás képei Beszélgetés Dominique Painival
• Muhi Klára: Lumière, Méliès, még háromszáz évig Beszélgetés Michel Contourral
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: A turul árnyéka Sándor Tibor: Őrségváltás után
• Kömlődi Ferenc: Net-diskurzusok Buldózer
FILMZENE
• Fáy Miklós: Az akusztikus félelem Herrmann és Hitchcock
KRITIKA
• Csejdy András: Szívzűr Az élet sója
• Ardai Zoltán: Dögrovó Hárman hozzák a halált
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Latin vér
• Bori Erzsébet: Őrült város
• Halász Tamás: Veszettek
• Turcsányi Sándor: Sikoly
• Kis Anna: Gyilkos donor
• Turcsányi Sándor: Egyéjszakás kaland
• Hungler Tímea: Tűzvihar
• Mátyás Péter: Gyilkosok gyilkosa
• Hideg János: Blues Brothers 2000
• Tamás Amaryllis: Törökfürdő
• Békés Pál: Az ember, aki túl keveset tudott

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jó zsaru, kisebb hibákkal

Mockler János

Kik ifjan oly vadak, hála az idő türelmetlen múlásának, felnőtté érve lassan megszelídülnek. Most íme valaki, aki e szabályt mint kivétel, erősíti. Kinek mentális órája visszafelé jár. (A biológiai rendesen).

Az egykori szelíd motorosról, Dennis Hopperről van szó. Vénségére megvadult. A mára már megállíthatatlannak tűnő folyamat egy szokatlan Highsmith-adaptációban, Wim Wenders Az amerikai barát című filmjében kezdődött. Hopper volt Ripley, a nagyon amerikai maffiózó. S csúcsára David Lynch Kék bársonyában ért. Dennis Hopper azóta is ott van a csúcson. Csak e magaslatok lettek mind szerényebbek, alacsonyabbak a talpa alatt.

Most egy őrült zsarut, egy veszett kutyát hoz a fakulni látszó bársonyos emlékekből. Az év legeredetibb sztorija. Mert vajon mi történik barátságtalan kopónkkal? Hihetetlen: megölik a társát. Mit van mit tenni, bosszút esküszik... Nem folytatom, illetlenség lelőni (agyonverni, vízbe fojtani, ledarálni) a poént, pedig hősünk még azt is megteszi, lelő mindent s mindenkit, lőtávolban és azon kívül is. Ezek után az egyébként tökéletes mű kis dramaturgiai hibájának kell betudnunk, hogy mégis akad szereplő, aki megússza. Róluk bizonyára megfeledkeztek az alkotók, vagy folytatás készül.

Végre egy film, amely megszólítja a nézőt. Aszongya neki: na, mi van, fuckin’ asshole, jöttél egy kis vért látni?

Összegzésként mit is mondhatnék (úgy is mint son of a bitch): shit.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/09 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=663