KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/június
KRÓNIKA
• Mispál Attila: Függetlenek fesztiválja

• Schubert Gusztáv: Képtelenek Szegénymozi
• Mihancsik Zsófia: A retusált botrány Beszélgetés a szegénységről
• N. N.: Munkanélküliek, szegények, hajléktalanok Nyomordokumentumok
• Tamás Amaryllis: Egészen más világ Beszélgetés Elbert Mártával
• Hirsch Tibor: A szegények pokla Sátántangó és multimédia
• Pintér Judit: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Szabó István: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Pintér Judit: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Fazekas Eszter: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Forgách András: A butaság bűvölete Boogie Nights
• Beregi Tamás: Virtuális Gyönyörök Kertje Kompjúterszex
• Molnár Dániel: Minden szörfös „azt” akarja Pornográfia az Interneten
• Bikácsy Gergely: Radosch felügyelő lábfürdője Bécsi vér
• Bori Erzsébet: A szomszéd szerencséje A harmadik ember
• Kövesdy Gábor: A filmpusztulás képei Beszélgetés Dominique Painival
• Muhi Klára: Lumière, Méliès, még háromszáz évig Beszélgetés Michel Contourral
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: A turul árnyéka Sándor Tibor: Őrségváltás után
• Kömlődi Ferenc: Net-diskurzusok Buldózer
FILMZENE
• Fáy Miklós: Az akusztikus félelem Herrmann és Hitchcock
KRITIKA
• Csejdy András: Szívzűr Az élet sója
• Ardai Zoltán: Dögrovó Hárman hozzák a halált
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Latin vér
• Bori Erzsébet: Őrült város
• Halász Tamás: Veszettek
• Turcsányi Sándor: Sikoly
• Kis Anna: Gyilkos donor
• Turcsányi Sándor: Egyéjszakás kaland
• Hungler Tímea: Tűzvihar
• Mátyás Péter: Gyilkosok gyilkosa
• Hideg János: Blues Brothers 2000
• Tamás Amaryllis: Törökfürdő
• Békés Pál: Az ember, aki túl keveset tudott

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Cutter útja

Tamás Amaryllis

 

J. J. Cord olajmágnás – otthonosan érzi magát a gazdagságban és a szennyben, kedveli mindkettőt. A luxuskocsijába felvett stoppos kaliforniai diáklány impotensnek nevezi, ezért megöli, majd a legközelebbi kukába dobja a holttestet. És szégyenkezés, félelem nélkül éli tovább az életét – tovább élheti, hiszen sem saját lelkiismerete, sem környezete, sem a társadalom nem állít sorompót morális gátlástalanságának.

Richard Bone, munkás – koronatanú lehetne J. J. Cord ellen, mert látta őt a bűntett elkövetésekor, de vele született irtózása a konfliktusoktól, a valóság tudomásulvételétől, sajátos védekezési taktikában kérgesedett rá személyiségére: a gyávaság kényelmes álarca mögül közönyösen és dühödten szemléli barátja, a mozgássérült Alex Cutter „hőzöngését” és magánnyomozását. („Mi vagy te, egy szent, aki minden bűnt megtorol?” – kérdezi Alex-től a felesége is.)

Cutter életének legjelentősebb pillanatai nem az öröm, hanem a borzalom pillanatai voltak. A Vietnamban megnyomorodott Cutternek van egyedül ereje s bátorsága, hogy magára vegye az igazság megismerésének kockázatát. Irtózat, öldöklés, megalázottság, megcsonkítottság után már olyan elviselhetetlenné válik számára a békebeli közöny és hazugság, hogy nem elégszik meg a „tényállás” megvilágosodásának alamizsnapillanatával és igazságszolgáltatás híján kész a véres megtorlásra is.

A realitás bosszúja azonban a megalkuvó Richard Bone-t éri el, amikor a sors váratlanul őt jelöli ki a J. J. Corddal szembeni leszámolásra. Ahogy egészségtelen, túlzott lelki védekezését feladja, az ostobaság, az érdekhajhászás, az automatikus önzés mögött megpillanthatja az igazságot: az ember ősi, erkölcstől mentes, állati lényét. A történet végére rádöbben: a dolgokat úgy kell venni, ahogy azok vannak, s nem úgy, ahogy szeretné, hogy legyenek. Az egykori cseh újhullámos Ivan Passer filmje – a fájdalom és megaláztatás kifogyhatatlan misztériumának felzaklató dokumentuma.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/10 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5190