KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/június
KRÓNIKA
• Mispál Attila: Függetlenek fesztiválja

• Schubert Gusztáv: Képtelenek Szegénymozi
• Mihancsik Zsófia: A retusált botrány Beszélgetés a szegénységről
• N. N.: Munkanélküliek, szegények, hajléktalanok Nyomordokumentumok
• Tamás Amaryllis: Egészen más világ Beszélgetés Elbert Mártával
• Hirsch Tibor: A szegények pokla Sátántangó és multimédia
• Pintér Judit: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Szabó István: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Pintér Judit: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Fazekas Eszter: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Forgách András: A butaság bűvölete Boogie Nights
• Beregi Tamás: Virtuális Gyönyörök Kertje Kompjúterszex
• Molnár Dániel: Minden szörfös „azt” akarja Pornográfia az Interneten
• Bikácsy Gergely: Radosch felügyelő lábfürdője Bécsi vér
• Bori Erzsébet: A szomszéd szerencséje A harmadik ember
• Kövesdy Gábor: A filmpusztulás képei Beszélgetés Dominique Painival
• Muhi Klára: Lumière, Méliès, még háromszáz évig Beszélgetés Michel Contourral
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: A turul árnyéka Sándor Tibor: Őrségváltás után
• Kömlődi Ferenc: Net-diskurzusok Buldózer
FILMZENE
• Fáy Miklós: Az akusztikus félelem Herrmann és Hitchcock
KRITIKA
• Csejdy András: Szívzűr Az élet sója
• Ardai Zoltán: Dögrovó Hárman hozzák a halált
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Latin vér
• Bori Erzsébet: Őrült város
• Halász Tamás: Veszettek
• Turcsányi Sándor: Sikoly
• Kis Anna: Gyilkos donor
• Turcsányi Sándor: Egyéjszakás kaland
• Hungler Tímea: Tűzvihar
• Mátyás Péter: Gyilkosok gyilkosa
• Hideg János: Blues Brothers 2000
• Tamás Amaryllis: Törökfürdő
• Békés Pál: Az ember, aki túl keveset tudott

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Madame

Vajda Judit

Madame – francia, 2017. Rendezte és írta: Amanda Sthers. Kép: Régis Blondeau. Zene: Matthieu Gonet. Szerepők: Toni Collette (Anne), Harvey Keitel (Bob), Rossy de Palma (Maria), Michael Smiley (David). Gyártó: LGM Productions / Made in PM. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 91 perc.

Amikor gazdagéknál váratlanul beállít a tékozló fiú, tizenhárman lennének a vacsorán, ami balszerencsét hoz, ezért a ház úrnője a házvezetőnőt is asztalhoz ülteti. A kikupált spanyol bevándorlóról ráadásul a fiú elhíreszteli, hogy arisztokrata örökösnő, aki titkolja származását. Mindehhez hozzátéve, hogy egy Párizsban élő amerikai házaspár otthonában járunk, így a kulturális különbségekből eredő poénok is adottak, biztosak lehetnénk benne, hogy kacagtató bohózat vár ránk. Amanda Sthers író-rendező mégis úgy döntött, inkább romkomot kanyarít a sztoriból, ezért főhősnőnket, Mariát összehozza azzal az angol műkereskedővel, aki a vacsorán mellette ült. A helyzetkomikumot fokozza, hogy a férfi biztosítja róla a nőt: nem zavarja a származása – csakhogy az udvarló a titkolt nemességet, Maria pedig a titkolt cselédséget érti alatta. Hogy az érzelmeknek tétje is legyen, a cselekményt némi osztályharccal is megbolondítják. Legutóbb szintén egy francia szerelmesfilmben, a Szerelem a hatodikonban láthattuk azt az innen nézve valószínűtlen helyzetet, hogy a modern Európában is létezik úr és szolga, akik közt éles a határvonal. Ezt kihasználva a Madame eseményeit elindító úrnő nem győzi emlékeztetni rá Mariát, hogy cselédként semmi esélye a boldog szerelemre az előkelő angol úrral – és megpróbál tenni is ennek érdekében.

Aki akár egyetlen Almodóvar-filmben is látta Rossy de Palmát, bizton megkedvelte. Itt sokkal kevésbé excentrikus szerepben tűnik fel, ám az általa alakított főhősnő a film egyetlen szeretnivaló karaktere, így ezúttal sem nehéz szimpatizálni vele. A baj csak az, hogy a végére az alkotók úgy döntenek, hagyják a szerelmi történetet, és inkább egy nő felszabadulásáról mesélnek – de mivel addig nem erre koncentráltak, a néző kicsit megvezetve érzi magát, a befejezés pedig így, legyen bármennyire is felemelő, elég kurtán-furcsán sikerül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/11 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13460