KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/június
KRÓNIKA
• Mispál Attila: Függetlenek fesztiválja

• Schubert Gusztáv: Képtelenek Szegénymozi
• Mihancsik Zsófia: A retusált botrány Beszélgetés a szegénységről
• N. N.: Munkanélküliek, szegények, hajléktalanok Nyomordokumentumok
• Tamás Amaryllis: Egészen más világ Beszélgetés Elbert Mártával
• Hirsch Tibor: A szegények pokla Sátántangó és multimédia
• Pintér Judit: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Szabó István: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Pintér Judit: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Fazekas Eszter: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Forgách András: A butaság bűvölete Boogie Nights
• Beregi Tamás: Virtuális Gyönyörök Kertje Kompjúterszex
• Molnár Dániel: Minden szörfös „azt” akarja Pornográfia az Interneten
• Bikácsy Gergely: Radosch felügyelő lábfürdője Bécsi vér
• Bori Erzsébet: A szomszéd szerencséje A harmadik ember
• Kövesdy Gábor: A filmpusztulás képei Beszélgetés Dominique Painival
• Muhi Klára: Lumière, Méliès, még háromszáz évig Beszélgetés Michel Contourral
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: A turul árnyéka Sándor Tibor: Őrségváltás után
• Kömlődi Ferenc: Net-diskurzusok Buldózer
FILMZENE
• Fáy Miklós: Az akusztikus félelem Herrmann és Hitchcock
KRITIKA
• Csejdy András: Szívzűr Az élet sója
• Ardai Zoltán: Dögrovó Hárman hozzák a halált
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Latin vér
• Bori Erzsébet: Őrült város
• Halász Tamás: Veszettek
• Turcsányi Sándor: Sikoly
• Kis Anna: Gyilkos donor
• Turcsányi Sándor: Egyéjszakás kaland
• Hungler Tímea: Tűzvihar
• Mátyás Péter: Gyilkosok gyilkosa
• Hideg János: Blues Brothers 2000
• Tamás Amaryllis: Törökfürdő
• Békés Pál: Az ember, aki túl keveset tudott

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A boldogság titka

Teszár Dávid

El misterio de la felicidad – argentin, 2015. Rendezte: Daniel Burman. Írta: Sergio Dubcovsky és Daniel Burman. Kép: Daniel Ortega. Szereplők: Guillermo Francella (Santiago), Fabián Arenillas (Eugenio), Inés Estévez (Laura), Sergio Boris (Sergio). Gyártó: BD Ciné / Total Entertainment / Telefe. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 92 perc.

 

Latin-Amerika Woody Allenje, Daniel Burman keserédes, értelmiségi családtörténet-trilógiájával (A Messiásra várva, Elveszett ölelés, Családjog) szerzett nemzetközi ismertséget a 2000-es évek derekán és azóta is a családi viszonyok érzékeny argentin vászonfestője – ezt hol komorabban (Üres fészek), hol pedig vidámabban teszi (All in). Legutóbbi, 2014-es keltezésű alkotása, A boldogság titka egy buddy movie-alaphelyzettel indít (két középkorú, legendás jó barát közös üzletet vezet, állandóan együtt töltik az időt és a legapróbb gesztusokból is értik egymást), az egyik üzlettárs rejtélyes eltűnésével azonban már a játékidő elején romantikus komédiába vált, amikor is a feleség ugrik be bizniszbe a nőtlen CEO mellé. Burman rafinériája azonban nem áll meg itt, ugyanis a kedélyes banalitások mentén lényegbevágó egzisztenciális és identitásbeli kérdéseket tesz fel, amelyek megválaszolása a mindenkori nézőt terheli. Valóban ismerjük a hozzánk legközelebb álló embereket? Amennyiben nem, akkor önmagunkat vajon mennyire látjuk tisztán? A hoppon maradt, hisztériás feleség és az autópilóta üzemmódban működő üzletvezető-barát egymással versengve próbál választ találni ezen talányokra, miután egy szempillantás alatt szertefoszlik több bénító erejű, önnön életüket eddig túszul ejtő tévképzetük. Burman szerint a másiktól elidegenedés origóját az önmagunktól elidegenedés jelöli ki. A nyomtalanul eltűnt úriember felkutatására szervezett magánakció ekként önkutatási akcióvá válik, és ezen mindkét főszereplő őszintén megrökönyödik. A boldogság titka a címe ellenére egyáltalán nem felszínes romantikus limonádé – éppen ellenkezőleg: amolyan taoista ihletettségű, meghökkentően bölcs dramedy az önismeret hiányosságairól és a szabad akaratunkból magunkra rántott tévképzet-kaloda kellemetlen hatásmechanizmusáról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/02 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12607