KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/június
KRÓNIKA
• Mispál Attila: Függetlenek fesztiválja

• Schubert Gusztáv: Képtelenek Szegénymozi
• Mihancsik Zsófia: A retusált botrány Beszélgetés a szegénységről
• N. N.: Munkanélküliek, szegények, hajléktalanok Nyomordokumentumok
• Tamás Amaryllis: Egészen más világ Beszélgetés Elbert Mártával
• Hirsch Tibor: A szegények pokla Sátántangó és multimédia
• Pintér Judit: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Szabó István: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Pintér Judit: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Fazekas Eszter: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Forgách András: A butaság bűvölete Boogie Nights
• Beregi Tamás: Virtuális Gyönyörök Kertje Kompjúterszex
• Molnár Dániel: Minden szörfös „azt” akarja Pornográfia az Interneten
• Bikácsy Gergely: Radosch felügyelő lábfürdője Bécsi vér
• Bori Erzsébet: A szomszéd szerencséje A harmadik ember
• Kövesdy Gábor: A filmpusztulás képei Beszélgetés Dominique Painival
• Muhi Klára: Lumière, Méliès, még háromszáz évig Beszélgetés Michel Contourral
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: A turul árnyéka Sándor Tibor: Őrségváltás után
• Kömlődi Ferenc: Net-diskurzusok Buldózer
FILMZENE
• Fáy Miklós: Az akusztikus félelem Herrmann és Hitchcock
KRITIKA
• Csejdy András: Szívzűr Az élet sója
• Ardai Zoltán: Dögrovó Hárman hozzák a halált
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Latin vér
• Bori Erzsébet: Őrült város
• Halász Tamás: Veszettek
• Turcsányi Sándor: Sikoly
• Kis Anna: Gyilkos donor
• Turcsányi Sándor: Egyéjszakás kaland
• Hungler Tímea: Tűzvihar
• Mátyás Péter: Gyilkosok gyilkosa
• Hideg János: Blues Brothers 2000
• Tamás Amaryllis: Törökfürdő
• Békés Pál: Az ember, aki túl keveset tudott

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Magic Mike XXL

Sándor Anna

Magic Mike XXL – amerikai, 2015. Rendezte: Gregory Jacobs. Írta: Channing Tatum és Reid Carolin. Kép: Steven Soderbergh. Szereplők: Channing Tatum (Mike), Amber Heard (Zoe), Joe Manganiello (Richie), Matt Bomer (Ken), Kevin Nash (Tarzan). Gyártó: Iron Horse Entertainment / Warner Bros. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 120 perc.

Egy sztriptíztáncosok mindennapjaival foglalkozó film kapcsán automatikusan felmerül, hogy vajon mihez kezdenek az alkotók a test tárgyiasításának problematikájával. Számít a fellépő neme? Ha a női táncosok esetében számon kérjük a férfiak mohó tekintetét, vajon nem így kellene eljárni fordítva is? A Soderbergh rendezte Magic Mike egy mozdulattal semlegesítette a kérdést, mikor a lecsúszás és a kilépés drámai ellenpontjaira fűzte fel a cselekményt. A puszta látványmozivá redukált Magic Mike XXL viszont masszív állításban erősíti meg a sztereotípiát: míg a nő prostituálja magát a színpadon, a férfi sztripper vetkőzés és mozgás során is megőrzi dominanciáját, válogatott pózokban meghágva közönségét.

A road movie narratívára felfűzött folytatásban a korábban impozáns biodíszletként megismert figurák, Mike kollégái is előtérbe lépnek. Az utolsó nagy dobásként sztriptíz expóra induló fiúk azonban végig lazán felskiccelt, papírmasé karakterek maradnak, akiknek önmegvalósítási kísérletei is csak a komikumot szolgálják. Az XXL cím találó, hiszen az alkotók a közönségbarát elemekből pakoltak még többet, látványosabbat és nagyobbat a filmbe: több tánc, több humor, több pucér felsőtest hódít a vásznon. A film jó pillanatai mégis azok, mikor képes némi öniróniát megcsillantani. Jelzésértékű Soderbergh hátralépése is, aki pusztán operatőrként és executive producerként volt jelen a produkcióban. Channing Tatum pedig bebetonozni látszik magát az izomzatukból élő sztárok státuszába - hiába az olyan drámai próbálkozások, mint a Foxcatcher vagy épp a Magic Mike. Az XXL bántóan aránytalan dramaturgiája és összecsapott lezárása pedig leplezetlenül igazolja, hogy a sztori csupán apropó, hogy a szereplők indokolt és indokolatlan pontokon a táncra perdülhessenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12350