KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/június
KRÓNIKA
• Mispál Attila: Függetlenek fesztiválja

• Schubert Gusztáv: Képtelenek Szegénymozi
• Mihancsik Zsófia: A retusált botrány Beszélgetés a szegénységről
• N. N.: Munkanélküliek, szegények, hajléktalanok Nyomordokumentumok
• Tamás Amaryllis: Egészen más világ Beszélgetés Elbert Mártával
• Hirsch Tibor: A szegények pokla Sátántangó és multimédia
• Pintér Judit: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Szabó István: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Pintér Judit: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Fazekas Eszter: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Forgách András: A butaság bűvölete Boogie Nights
• Beregi Tamás: Virtuális Gyönyörök Kertje Kompjúterszex
• Molnár Dániel: Minden szörfös „azt” akarja Pornográfia az Interneten
• Bikácsy Gergely: Radosch felügyelő lábfürdője Bécsi vér
• Bori Erzsébet: A szomszéd szerencséje A harmadik ember
• Kövesdy Gábor: A filmpusztulás képei Beszélgetés Dominique Painival
• Muhi Klára: Lumière, Méliès, még háromszáz évig Beszélgetés Michel Contourral
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: A turul árnyéka Sándor Tibor: Őrségváltás után
• Kömlődi Ferenc: Net-diskurzusok Buldózer
FILMZENE
• Fáy Miklós: Az akusztikus félelem Herrmann és Hitchcock
KRITIKA
• Csejdy András: Szívzűr Az élet sója
• Ardai Zoltán: Dögrovó Hárman hozzák a halált
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Latin vér
• Bori Erzsébet: Őrült város
• Halász Tamás: Veszettek
• Turcsányi Sándor: Sikoly
• Kis Anna: Gyilkos donor
• Turcsányi Sándor: Egyéjszakás kaland
• Hungler Tímea: Tűzvihar
• Mátyás Péter: Gyilkosok gyilkosa
• Hideg János: Blues Brothers 2000
• Tamás Amaryllis: Törökfürdő
• Békés Pál: Az ember, aki túl keveset tudott

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Bazi nagy francia lagzik

Alföldi Nóra

Qu’est-ce qu’on a fait au Bon Dieu? – francia, 2014. Rendezte és írta: Philippe de Chauveron. Kép: Vincent Mathias. Zene: Marc Chouarain. Szereplők: Christian Clavier (Claude), Chantal Lauby (Marie), Frédérique Bel (Isabelle), Elodie Fontan (Laure), Julia Piaton (Odile), Noom Diawara (Charles). Gyártó: Les films du 24 / TF1. Forgalmazó: MTVA, Szinkronizált. 97 perc.

A migrációs politikai kérdések igencsak égető aktualitások Franciaországban (is), tehát ha rosszmájúak akarnánk lenni, mondhatnánk, nem csoda, hogy a témát feszegető Bazi nagy francia lagzik minden idők egyik legnézettebb francia filmje lett. Ám szerencsére többről van itt szó holmi vicceskedő kizsákmányolásnál, Philippe de Chauveron rendező valóban megérdemel minden elismerést, hiszen az egyik legsúlyosabb társadalmi kérdés számtalan szaftos aspektusát körbejárva készített rendkívül ízléses és nagyon szerethető vígjátékot.

A szülők és a családostul jövő újdonsült vejeik konfliktusai számtalan drámai vagy vígjátéki helyzet régi jó receptje. A Bazi nagy francia lagzik mindjárt a nyitányban három ilyen helyzetet sorjáz – harsány kommentek nélkül vezeti fel, ahogy a jómódú katolikus Verneuil család három lánya muszlim, zsidó és kínai férfivel házasodik, a történet pedig ott kezdődik, amikor a negyedik lány egy elefántcsontpartról érkező fekete szívtiprót választ élete párjául. Ez a bájosan színes csapat megpróbál együtt élni és készülni az új esküvőre, miközben ahogy kell, kifordulnak magukból az előítéletek és fejlődnek a karakterek. Ám ha sztereotípiákról beszélünk, akkor nyilván elmondható az is, hogy a francia humor nem éppen finom árnyalatairól ismert. Chauveron azonban ezt is a helyén kezeli: olyan lendületű, hajszálpontos dramaturgiával rendelkező, a néző számára majdhogynem rövidnek tűnő filmet épít fel, amiben minden egyes humoros elemnek megvan a maga helye, minden szituáció gördülékenyen megy a maga útján, és a legutolsó pár mondatos karakter is csodás árnyalatokkal van felskiccelve. Ritka az ilyen film, de nem sokáig – gyanús, hogy még nyugatabbra már készül a remake.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/06 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12270