KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/június
KRÓNIKA
• Mispál Attila: Függetlenek fesztiválja

• Schubert Gusztáv: Képtelenek Szegénymozi
• Mihancsik Zsófia: A retusált botrány Beszélgetés a szegénységről
• N. N.: Munkanélküliek, szegények, hajléktalanok Nyomordokumentumok
• Tamás Amaryllis: Egészen más világ Beszélgetés Elbert Mártával
• Hirsch Tibor: A szegények pokla Sátántangó és multimédia
• Pintér Judit: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Szabó István: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Pintér Judit: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Fazekas Eszter: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Forgách András: A butaság bűvölete Boogie Nights
• Beregi Tamás: Virtuális Gyönyörök Kertje Kompjúterszex
• Molnár Dániel: Minden szörfös „azt” akarja Pornográfia az Interneten
• Bikácsy Gergely: Radosch felügyelő lábfürdője Bécsi vér
• Bori Erzsébet: A szomszéd szerencséje A harmadik ember
• Kövesdy Gábor: A filmpusztulás képei Beszélgetés Dominique Painival
• Muhi Klára: Lumière, Méliès, még háromszáz évig Beszélgetés Michel Contourral
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: A turul árnyéka Sándor Tibor: Őrségváltás után
• Kömlődi Ferenc: Net-diskurzusok Buldózer
FILMZENE
• Fáy Miklós: Az akusztikus félelem Herrmann és Hitchcock
KRITIKA
• Csejdy András: Szívzűr Az élet sója
• Ardai Zoltán: Dögrovó Hárman hozzák a halált
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Latin vér
• Bori Erzsébet: Őrült város
• Halász Tamás: Veszettek
• Turcsányi Sándor: Sikoly
• Kis Anna: Gyilkos donor
• Turcsányi Sándor: Egyéjszakás kaland
• Hungler Tímea: Tűzvihar
• Mátyás Péter: Gyilkosok gyilkosa
• Hideg János: Blues Brothers 2000
• Tamás Amaryllis: Törökfürdő
• Békés Pál: Az ember, aki túl keveset tudott

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Vörös nap

Benke Attila

Soleil rouge – francia–olasz–spanyol, 1971. Rendezte: Terence Young. Szereplők: Charles Bronson, Alain Delon, Ursula Andress, Toshiro Mifune. Forgalmazó: Mirax. 97 perc.

 

Akira Kurosawa A testőr című filmjének végén két veretes, nagyon hasonló filmműfaj (a chambara/szamurájfilm és a klasszikus western) ikonikus gyilkoló alkalmatossága, kard és pisztoly feszülnek egymásnak. Ezt az alig pár másodperces összecsapást teszi Takashi Miike Sukiyaki Western Django című filmjének központi motívumává, melynek csúcspontja az italowesternekből ismerős, hosszúra nyújtott párbaj, melyben Testőr-módra ismét katana és colt mérik össze erejüket. E két japán film között azonban van egy olasz vadnyugati kaland, Terence Young Vörös napja, melyben nemcsak az angolszász és a japán kultúra fegyverei, de legendás színészei (Charles Bronson, Alain Delon, Toshiro Mifune) is összemérik erejüket.

A Vörös nap történetét már ezerszer láttuk: adott egy értékes, egzotikus ereklye (ebben az esetben egy japán kard), amit a nagyravágyó, kapzsi bandita meglovasít (a mindig sármos Delon most lubickol a rosszfiú szerepében), társát (Bronson tőle kissé szokatlan idióta főhőse) pedig becsapja és lelövi. Így a hoppon maradt csavargó az értékes tárgy őrzőjével (Mifune meglehetősen sztereotip módon bölcsnek, transzcendentálisnak ábrázolt szamurája) az áruló nyomába erednek, útjukat pedig mexikóiak, egy szeszélyes szöszi és a jó öreg westernsablon szerint vadbarom indiánok keresztezik, míg eljutnak a felgyújtott nádasban zajló fináléig. A sztori tehát nem Oscar-gyanús, azonban a vágtató indiánokat kaszaboló japán harcos, vagy a végig civakodó szamuráj és cowboy látványa mégis bizarr módon izgalmassá teszik Terence Young westernjét. Az ilyen momentumok miatt is sajnálatos, hogy olasz létére a Vörös nap feladja az italowesternek keménységét, szikárságát, és mintegy klasszikus amerikai kalandfilmmé szelídül. Japán és a Nyugat összecsapása nélkül Terence Young műve szórakoztató, de feledhető western lenne, így viszont bír némi egzotikummal.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11580