KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/június
KRÓNIKA
• Mispál Attila: Függetlenek fesztiválja

• Schubert Gusztáv: Képtelenek Szegénymozi
• Mihancsik Zsófia: A retusált botrány Beszélgetés a szegénységről
• N. N.: Munkanélküliek, szegények, hajléktalanok Nyomordokumentumok
• Tamás Amaryllis: Egészen más világ Beszélgetés Elbert Mártával
• Hirsch Tibor: A szegények pokla Sátántangó és multimédia
• Pintér Judit: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Szabó István: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Pintér Judit: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Fazekas Eszter: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Forgách András: A butaság bűvölete Boogie Nights
• Beregi Tamás: Virtuális Gyönyörök Kertje Kompjúterszex
• Molnár Dániel: Minden szörfös „azt” akarja Pornográfia az Interneten
• Bikácsy Gergely: Radosch felügyelő lábfürdője Bécsi vér
• Bori Erzsébet: A szomszéd szerencséje A harmadik ember
• Kövesdy Gábor: A filmpusztulás képei Beszélgetés Dominique Painival
• Muhi Klára: Lumière, Méliès, még háromszáz évig Beszélgetés Michel Contourral
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: A turul árnyéka Sándor Tibor: Őrségváltás után
• Kömlődi Ferenc: Net-diskurzusok Buldózer
FILMZENE
• Fáy Miklós: Az akusztikus félelem Herrmann és Hitchcock
KRITIKA
• Csejdy András: Szívzűr Az élet sója
• Ardai Zoltán: Dögrovó Hárman hozzák a halált
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Latin vér
• Bori Erzsébet: Őrült város
• Halász Tamás: Veszettek
• Turcsányi Sándor: Sikoly
• Kis Anna: Gyilkos donor
• Turcsányi Sándor: Egyéjszakás kaland
• Hungler Tímea: Tűzvihar
• Mátyás Péter: Gyilkosok gyilkosa
• Hideg János: Blues Brothers 2000
• Tamás Amaryllis: Törökfürdő
• Békés Pál: Az ember, aki túl keveset tudott

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Járhatatlan út

Vajda Judit

Halt auf freier Strecke­ – német, 2011. Rendezte: Andreas Dresen. Írta: Andreas Dresen, Cooky Ziesche. Kép: Michael Hammon. Szereplők: Inka Friedrich (Ina), Steffi Kühnert (Simone), Talisa Lilly Lemke (Lilly), Otto Mellies (Ernst). Gyártó: RBB / Arte. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 110 perc.

A nyugdíjas korosztály (testi) szerelméről mesélő Kilencedik mennyország után Andreas Dresen új művében is sokkol, ezúttal már az első percben. A Járhatatlan út úgy kezdődik, hogy főhősével közlik: agydaganata van. Az alkotás ugyanebben a szellemben folytatódik, azaz a néző tanúja lehet, hogyan építi le a kór Frankot és dúlja porig az ő és családja békés hétköznapjait.

A legfontosabb probléma először is, hogy a férfinak és feleségének két gyereke van, és nem tudják, hogyan közöljék velük a szörnyű hírt. Sőt, eleinte ők sem tudják, miképp reagáljanak a helyzetre. A reakció ezután is a mű kulcsfontosságú kérdése marad, hiszen, ahogy senki más, a gyerekek sem találják a megfelelő módot a szituációval való szembenézésre: számukra apjuk betegsége csak egy zavaró tényező, ami miatt hamarabb haza kell menni a nyaralásból. Ezt követően ráadásul – mivel a rosszindulatú daganat az agyában fejlődik – Frank teljesen kifordul önmagából: elfelejt dolgokat, képtelen elvégezni a mindennapi teendőket, hallucinál, szeretteivel pedig mind türelmetlenebb, agresszívabb, végül kifejezetten durva.

Szörnyű ilyet írni, de a Járhatatlan út kérlelhetetlen kamerája végeredményben azt mutatja be, hogy amint a főhős szenved a ráktól, úgy szenved tőle a családja, azaz ő maga is rákos daganattá válik hozzátartozói életében. Sok egyéb mellett (a naturálisig természetes fényképezés, alkalmanként fix-kamerás hosszú beállítások, az aláfestő zene hiánya) az opus határozott tematikus párhuzamot is mutat a román új hullámmal, annak is egyik nyitóművével, a Lazarescu úr halálával. Ahhoz hasonlóan itt is azt figyelhetjük, ahogy a központi figura fokról fokra elveszíti személyiségét, és egy darab hússá válik környezete szemében, amivel (és nem akivel) foglalkozni kell. Frank földhözragadt passiója eközben olyan hétköznapian nyomorult, hogy még sírni sem lehet rajta.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/04 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11104