KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/június
KRÓNIKA
• Mispál Attila: Függetlenek fesztiválja

• Schubert Gusztáv: Képtelenek Szegénymozi
• Mihancsik Zsófia: A retusált botrány Beszélgetés a szegénységről
• N. N.: Munkanélküliek, szegények, hajléktalanok Nyomordokumentumok
• Tamás Amaryllis: Egészen más világ Beszélgetés Elbert Mártával
• Hirsch Tibor: A szegények pokla Sátántangó és multimédia
• Pintér Judit: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Szabó István: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Pintér Judit: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Fazekas Eszter: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Forgách András: A butaság bűvölete Boogie Nights
• Beregi Tamás: Virtuális Gyönyörök Kertje Kompjúterszex
• Molnár Dániel: Minden szörfös „azt” akarja Pornográfia az Interneten
• Bikácsy Gergely: Radosch felügyelő lábfürdője Bécsi vér
• Bori Erzsébet: A szomszéd szerencséje A harmadik ember
• Kövesdy Gábor: A filmpusztulás képei Beszélgetés Dominique Painival
• Muhi Klára: Lumière, Méliès, még háromszáz évig Beszélgetés Michel Contourral
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: A turul árnyéka Sándor Tibor: Őrségváltás után
• Kömlődi Ferenc: Net-diskurzusok Buldózer
FILMZENE
• Fáy Miklós: Az akusztikus félelem Herrmann és Hitchcock
KRITIKA
• Csejdy András: Szívzűr Az élet sója
• Ardai Zoltán: Dögrovó Hárman hozzák a halált
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Latin vér
• Bori Erzsébet: Őrült város
• Halász Tamás: Veszettek
• Turcsányi Sándor: Sikoly
• Kis Anna: Gyilkos donor
• Turcsányi Sándor: Egyéjszakás kaland
• Hungler Tímea: Tűzvihar
• Mátyás Péter: Gyilkosok gyilkosa
• Hideg János: Blues Brothers 2000
• Tamás Amaryllis: Törökfürdő
• Békés Pál: Az ember, aki túl keveset tudott

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Piranha 3D

Géczi Zoltán

Piranha 3D­ – amerikai, 2010. Rendezte: Alexandre Aja. Írta: Alexandre Aja, Grégory Levasseur, Josh Stolberg, Pete Goldfinger. Kép: John R. Leonetti. Zene: Michael Wandmacher. Szereplők: Jerry O'Connell (Derrick), Elisabeth Shue (Forester seriff), Ving Rhames (Welleger hadnagy), Christopher Lloyd (Mr. Goodman). Gyártó: The Weinstein Company. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 88 perc.

Érthetetlen, hogy a szerzőgárda miért éppen a kritikus pillanatban gyakorolt indokolatlan önmérsékletet, amikor a recenzió alá vont, virtigli high concept művet nem a sokkalta hangzatosabb Mindenkit felfaló piranhák és hatalmas didik címmel küldték be a mozikba. A stáb ismerte az ökölszabályt, miszerint a sikeres trash sem a vérszomjas szörnyeket, sem a meztelen modellcsajokat nem nélkülözheti, és arra esküdtek fel, hogy elmennek a végsőkig –ebbéli igyekezetükben pedig mindenképpen sikerrel jártak.

Mert a Piranha 3D a maga nevetségesen csekély vállalása mellett is kifejezetten szórakoztató, profin összerakott szemétmozi. A kötelező tananyagot stréber diákként mondja fel, miközben az eltúlzott frazírok iránti szenvedélye egy vásott kamasz elszabadult fantáziáját idézi: a film utolsó harmadának nyitánya alighanem a legvéresebb tíz perc, amit az elmúlt évtizedben amerikai filmben láthatott az érdeklődő, esztelenül tobzódó overkill, maradéktalanul megfelelve a vérfürdő kifejezés által támasztott tartalmi és formai követelményeknek. A szereposztás ironikus (Elisabeth Shue teljesen idegen ebben a közegben, Christopher Lloyd megismétli Ross doki figuráját, Eli Roth cameója vicces, Richard Dreyfuss felbukkanása egyértelmű utalás A cápára), a színészek szánt szándékkal túl- vagy aluljátsszák a karaktereket, a szemérmetlenül nyilvánvaló filmtörténeti utalásoknak pedig se szeri, se száma. Bizarr módon mégis kiviláglik ebből a vállaltan ordenáré, a néző legalantasabb ösztöneit megcélzó, közhelyekből összeeszkábált mészárszék-horrorból, hogy a low budget remake-specialistaként számon tartott Alexandre Aja nem szívtelen szakmunkás: tudna ő akár rendes filmet is készíteni, de valahogy megint így szólt a megbízatása.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/01 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10481