KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/május
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : A 212-es mozdony Pályázatunk
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Mihancsik Zsófia: A kígyó mérge Filmerőszak
• Zachar Balázs: Tévéfüggők
• Zachar Balázs: Aljas világ–szindróma
• Hirsch Tibor: Pokol, madárcsicsergéssel A kompjuter ördöge

• Tillmann József A.: Földönkívüliekben utazók Kozmikus kapcsolat
• Bóna László: Nap a sötétkamrában A szférák filmjei
• Barotányi Zoltán: Űristenek alkonya Mennyből a filmek
• Trosin Alekszandr: Furcsa idő Levél Oroszországból
ELLENFÉNY
• Bikácsy Gergely: Pasztellfilm – szamár farkával festve Mi, húszévesek
TELEVÍZÓ
• R. Hahn Veronika: A nyerő Négyes Brit filmpénz
• Róka Zsuzsa: Mit sírnak ezek? Francia filmpénz
• Tuza Andrea: Ajándék a csizmában Olasz tévé, olasz film
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Szabadság, szerelem Pannon töredék
• Forgách András: Kemény költészet Tűzvirágok
• Csejdy András: Belül minden fekete Az utolsó belövés
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Ördögsziget
• Bori Erzsébet: Mediterraneo
• Ardai Zoltán: A tiltott nő
• Békés Pál: Fele/más
• Takács Ferenc: Emma
• Báron György: Dobermann
• Békés Pál: A vadon foglyai
• Beregi Tamás: Tősgyökér
• Bori Erzsébet: Hercule és Sherlock
• Tamás Amaryllis: A sámán ereje

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vérvonal

Sólyom András

 

Egy sziklafalon felfelé igyekvő férfi lezuhan, mert a kötele elszakad. Kiderül róla, hogy a legnagyobb amerikai mammutcégek egyikének igazgató-tulajdonosa volt. Rokonsága ujjong, mert ha a cég kiárusításra kerül, egytől egyig hatalmas örökségben részesülnek.

Nyomozó érkezik a történetbe. Közli: az igazgató halála nem volt véletlen, nem baleset történt. Komputerek, számítógépek segítségével keresni kezdi a gyilkost.

Közben az elhunyt leánya úgy dönt: nem szünteti meg a céget. Kinevezi magát igazgatónak, így esélyt ad arra, hogy könnyedén csődbe vezesse a céget, de nem osztozik a rokonsággal, s hogy nem, ismeretlen tettesek az életére törnek. Ezen csak ő csodálkozik el, a rokonok hümmögnek. A nyomozó egyre többet tud.

Sejtetések, félrevezetések segítségével az utolsó pillanatig titok marad a gyilkos személye. És ez így helyes. Persze örülhetnénk a felsorakoztatott sztároknak, ha sablonos figurák illusztrálása helyett jellemek megszemélyesítése lenne a feladatuk. Vagy a történetnek is jobban örülhetnénk, ha – lényegét tekintve – nem volna agyonkoptatott a romlottság, a pénzimádat meséje. Legalább az operatőri leleményesség, vagy a filmes elbeszélésmód magával ragadó lenne! De egyik sem az. Nem marad más, mint bámulni a pompától ragyogó ruhák látványát, a fényűző életet élő figurák világkörüli rohangászását.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/11 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7280