KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/május
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : A 212-es mozdony Pályázatunk
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Mihancsik Zsófia: A kígyó mérge Filmerőszak
• Zachar Balázs: Tévéfüggők
• Zachar Balázs: Aljas világ–szindróma
• Hirsch Tibor: Pokol, madárcsicsergéssel A kompjuter ördöge

• Tillmann József A.: Földönkívüliekben utazók Kozmikus kapcsolat
• Bóna László: Nap a sötétkamrában A szférák filmjei
• Barotányi Zoltán: Űristenek alkonya Mennyből a filmek
• Trosin Alekszandr: Furcsa idő Levél Oroszországból
ELLENFÉNY
• Bikácsy Gergely: Pasztellfilm – szamár farkával festve Mi, húszévesek
TELEVÍZÓ
• R. Hahn Veronika: A nyerő Négyes Brit filmpénz
• Róka Zsuzsa: Mit sírnak ezek? Francia filmpénz
• Tuza Andrea: Ajándék a csizmában Olasz tévé, olasz film
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Szabadság, szerelem Pannon töredék
• Forgách András: Kemény költészet Tűzvirágok
• Csejdy András: Belül minden fekete Az utolsó belövés
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Ördögsziget
• Bori Erzsébet: Mediterraneo
• Ardai Zoltán: A tiltott nő
• Békés Pál: Fele/más
• Takács Ferenc: Emma
• Báron György: Dobermann
• Békés Pál: A vadon foglyai
• Beregi Tamás: Tősgyökér
• Bori Erzsébet: Hercule és Sherlock
• Tamás Amaryllis: A sámán ereje

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jim Craig

Vanicsek Péter

 

Amiért mi, magyarok egyként felhördülünk a tschikós-gulásch-pántlikás-féle búsmagyar képre, azért próbálta George Miller is száműzni filmjéből a koala-kenguru-aranyláz ausztrál sztereotípiáit. Helyükre azonban csupán újabb sztereotípiákat állít. Abból, ahogy az alkotók szinte vallásos áhítattal ábrázolják az ember és a ló kapcsolatát, sejthető: tűz-víz-ló egy nívójú fogalmak: az élet feltételei.

A film a deheroizáló, realisztikus „vadnyugati” filmek ama markánsan jelentkező vonulatához tartozik, amely az ember-természet viszonyt a maga kíméletlen kegyetlenségében is némi líraisággal szemléli. A képi szuperprodukcióban sztereó hangosítással vadlovak és jó hegyi mének száguldoznak fel s alá – valóban lenyűgöző a látvány. Kevésbé boldogul a rendező kétlábú hősei mozgatásával. A közös szerelmükért vérre menően vetélkedő testvérek története, az árva lovászfiú és a gazdag kereskedő lányának nehézségekkel tarkított viszonya számtalan variációban és helyszínen került már elénk, így a kegyetlen és gyönyörű természet, a mégis győzedelmes ember, az örökké robogó megannyi pompás paripa csupán egyetlen nagy díszletet alkot. Stílszerűen szólva: couleur ló-cale-t!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/11 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6284