KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/május
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : A 212-es mozdony Pályázatunk
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Mihancsik Zsófia: A kígyó mérge Filmerőszak
• Zachar Balázs: Tévéfüggők
• Zachar Balázs: Aljas világ–szindróma
• Hirsch Tibor: Pokol, madárcsicsergéssel A kompjuter ördöge

• Tillmann József A.: Földönkívüliekben utazók Kozmikus kapcsolat
• Bóna László: Nap a sötétkamrában A szférák filmjei
• Barotányi Zoltán: Űristenek alkonya Mennyből a filmek
• Trosin Alekszandr: Furcsa idő Levél Oroszországból
ELLENFÉNY
• Bikácsy Gergely: Pasztellfilm – szamár farkával festve Mi, húszévesek
TELEVÍZÓ
• R. Hahn Veronika: A nyerő Négyes Brit filmpénz
• Róka Zsuzsa: Mit sírnak ezek? Francia filmpénz
• Tuza Andrea: Ajándék a csizmában Olasz tévé, olasz film
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Szabadság, szerelem Pannon töredék
• Forgách András: Kemény költészet Tűzvirágok
• Csejdy András: Belül minden fekete Az utolsó belövés
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Ördögsziget
• Bori Erzsébet: Mediterraneo
• Ardai Zoltán: A tiltott nő
• Békés Pál: Fele/más
• Takács Ferenc: Emma
• Báron György: Dobermann
• Békés Pál: A vadon foglyai
• Beregi Tamás: Tősgyökér
• Bori Erzsébet: Hercule és Sherlock
• Tamás Amaryllis: A sámán ereje

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gyermekrablás Caracasban

Kapecz Zsuzsa

 

A legtöbb külföldről átvett film címét megváltoztatják a forgalmazás előtt, általában rejtélyes indítékból, és gyakran a nézőt megtévesztő módon. Ezt a venezuelai filmet eredendően a Rák elnevezéssel forgatták, és inkább a kábítószer-fogyasztás elleni – hatástalan – küzdelemről szól, mint egy gyerekrablási ügy részleteinek ismertetéséről. A rák nemcsak azon az érmen díszeleg, amelyet a különösen kényes ügyekben kiemelkedő munkát végzett nyomozótiszteknek adományoz az igazságrendészet, hanem egyfajta társadalmi „rákfenét” is szimbolizál itt, és a történet végén ezért kap gúnyos kérdőjelet a jutalomplakett értéke, hiszen a rák köztudottan hátrafelé halad.

Az alapképlet számos más filmből ismerős: az ügybuzgó, konfekcióöltönyökben rohangáló kis zsaru addig szimatolgat a felső tízezer uszodás, kaputelefonos, szobalányos luxusvillái környékén, amíg egyre terhelőbb bizonyítékokat kaparint meg a jó nevű apukák kisfiai ellen. Ám mielőtt vádat emelhetne, a befolyásos szülők lehetetlenné teszik további működését. A felhasznált formai eszközök, a színészvezetés az olasz maffiatörténetekre és a francia rendőrfilmekre emlékeztetnek, de láthattunk hasonló képsorokat amerikai rendezőktől is, akik a kemény drogok és az aranyifjúság kölcsönös vonzását vizsgálták. Újszerűséget tehát senki ne várjon ettől a filmtől, de kesernyés hangvétele, ízléses fényképezése, és a számunkra messze levő dél-amerikai helyszínek varázsa hol elviselhetően, hol érdekesen kárpótolnak az eredeti izgalom hiányáért.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/06 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6106