KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/május
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : A 212-es mozdony Pályázatunk
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Mihancsik Zsófia: A kígyó mérge Filmerőszak
• Zachar Balázs: Tévéfüggők
• Zachar Balázs: Aljas világ–szindróma
• Hirsch Tibor: Pokol, madárcsicsergéssel A kompjuter ördöge

• Tillmann József A.: Földönkívüliekben utazók Kozmikus kapcsolat
• Bóna László: Nap a sötétkamrában A szférák filmjei
• Barotányi Zoltán: Űristenek alkonya Mennyből a filmek
• Trosin Alekszandr: Furcsa idő Levél Oroszországból
ELLENFÉNY
• Bikácsy Gergely: Pasztellfilm – szamár farkával festve Mi, húszévesek
TELEVÍZÓ
• R. Hahn Veronika: A nyerő Négyes Brit filmpénz
• Róka Zsuzsa: Mit sírnak ezek? Francia filmpénz
• Tuza Andrea: Ajándék a csizmában Olasz tévé, olasz film
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Szabadság, szerelem Pannon töredék
• Forgách András: Kemény költészet Tűzvirágok
• Csejdy András: Belül minden fekete Az utolsó belövés
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Ördögsziget
• Bori Erzsébet: Mediterraneo
• Ardai Zoltán: A tiltott nő
• Békés Pál: Fele/más
• Takács Ferenc: Emma
• Báron György: Dobermann
• Békés Pál: A vadon foglyai
• Beregi Tamás: Tősgyökér
• Bori Erzsébet: Hercule és Sherlock
• Tamás Amaryllis: A sámán ereje

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Árvák hercege

Somogyi Marcell

 

Filmünk, a Miramax nagyreményű produkciója, John Irving „dickensinek mondott” 1985-ben megjelent regényéből készült. Főhőse Homer Wells, aki a Maine állambeli St. Cloud Árvaházban nevelkedett, és az igazgató, Dr. Larch mellett kitanulta a szülész–nőgyógyász szakmát is. Az árvaház történetesen azon kisszámú helyek egyike a II. világháború közepén járó Államokban, ahol bár illegálisan, de biztos, hogy szakszerűen végeznek művi terhességmegszakítást. A nemkívánt gyereket azonban meg is szülhetik és rögtön állami gondozásba is adhatják a szorult helyzetben lévő nők. Annakidején Homer is így került ide, és talán ez is közrejátszik abban, hogy nem szívesen segédkezik az angyalcsinálásban. Ezt leszámítva mégis meleg, mondhatni családi légkörben él, az „éter-függő” Dr. Larch és a két gondozó-nővér furcsa triumvirátusának védelme alatt. Aztán, visszavonhatatlanul felnőve, felkéredzkedik egy műtétre érkező pár autójára, és „kilép a nagybetűs életbe”. Ekkor kezdődnek a valódi bonyodalmak, de sajnos nemcsak a történet szintjén. A forgatókönyv (melyet esetünkben a film alapjául szolgáló regény szerzője írt), néhol erősen következetlen. Hagy például elsikkadni olyan lényeges szálat, mint Dr. Larch leváltásának veszélye, és kissé túlerőlteti a címadó Az Almaborház szabályai („irodalmibb” fordításban „Almaprésház-regula”)-metaforát, amely (ha jól értem) azt hivatott szimbolizálni, hogy az élet csak a gyakorlatban tanulható meg, végső soron mindenkinek magának kell megalkotnia saját élete szabályait.

Viszont a dramaturgiai elnagyoltságokért is kárpótol a szép, intenzív színekkel dolgozó operatőri munka. A majdhogynem (vagy már egészen) korszerűtlennek számító érzelmek pedig (persze csak ha kaphatóak vagyunk rájuk) „üdítő kivételként” hatnak – nesze neked posztmodern értékviszonylagosság. Csak egy dologban lehetünk biztosak: az almaszósz az almaszósz. Ne hajíts bele galacsint!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/02 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2846