KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/május
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : A 212-es mozdony Pályázatunk
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Mihancsik Zsófia: A kígyó mérge Filmerőszak
• Zachar Balázs: Tévéfüggők
• Zachar Balázs: Aljas világ–szindróma
• Hirsch Tibor: Pokol, madárcsicsergéssel A kompjuter ördöge

• Tillmann József A.: Földönkívüliekben utazók Kozmikus kapcsolat
• Bóna László: Nap a sötétkamrában A szférák filmjei
• Barotányi Zoltán: Űristenek alkonya Mennyből a filmek
• Trosin Alekszandr: Furcsa idő Levél Oroszországból
ELLENFÉNY
• Bikácsy Gergely: Pasztellfilm – szamár farkával festve Mi, húszévesek
TELEVÍZÓ
• R. Hahn Veronika: A nyerő Négyes Brit filmpénz
• Róka Zsuzsa: Mit sírnak ezek? Francia filmpénz
• Tuza Andrea: Ajándék a csizmában Olasz tévé, olasz film
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Szabadság, szerelem Pannon töredék
• Forgách András: Kemény költészet Tűzvirágok
• Csejdy András: Belül minden fekete Az utolsó belövés
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Ördögsziget
• Bori Erzsébet: Mediterraneo
• Ardai Zoltán: A tiltott nő
• Békés Pál: Fele/más
• Takács Ferenc: Emma
• Báron György: Dobermann
• Békés Pál: A vadon foglyai
• Beregi Tamás: Tősgyökér
• Bori Erzsébet: Hercule és Sherlock
• Tamás Amaryllis: A sámán ereje

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az amerikai elnök

Takács Ferenc

Az ilyen történeteket – regényben – színpadon – filmvásznon – valamikor régen limonádénak nevezték: valami nagyrafújt érzelmi álprobléma körül komikus bonyodalmak támadnak, egy időre veszélybe kerül a főszereplők boldogsága, de a végén minden rendbe jön. A jellegzetes limonádé-téma ezúttal „a király is ember, érző, szerelmes férfi, akinek joga van a boldogsághoz” séma áramvonalasított változata. A ruritán vagy bergengóc király szerepét itt egy másik mesebeli fixura, az Amerikai Egyesült Államok elnöke játssza el. A fiatalon megözvegyült, kislányát nevelő államfő beleszeret egy környezetvédelmi aktivistába, viszonyuk mindenféle komikus protokolláris főfájásokat okoz az elnök környezetének, majd felrémlik a zátonyrafutás veszélye, mivel az elnök – bár szíve szerint a környezetvédelemnek adná a törvényhozásbeli elsőbbséget – taktikázni, megalkudni, azaz politizálni kénytelen, a hivatal mintha legyűrné benne az embert. Végül persze minden rendbe jön, az elnök látványos kiállással tesz hitet liberális elvei és progresszív kormányzati szándékai mellett, mire a környezetvédelmi lobbista boldogan hullik ismét a karjaiba.

Ezt a tökéletesen közhelyes mesét játsszák el végülis igen kellemesen a sztárszereplők. De a film készítői nem érik be ennyivel, úgy gondolják, hogy megbír ez a séma még egy-két fontos és érdekes dolgot. Az egyik ezek közül a „kukucska-effektus”: a film – afféle ismeretterjesztő kultúrfilm módjára-hiteles, vagy legalábbis hitelesnek látszó képet ad a Fehér Ház és az amerikai elnök mindennapjairól, mintegy bizalmas közelségbe hozza a nézőhöz ezt az életet. A másik elem aktuális politikai célzás: a filmbeli elnök demokrata, a törvényhozásban viszont a republikánusok vannak többségben, akik minden eszközzel keresztbe tesznek az elnöknek, sőt, szerelmi viszonyát és barátnőjének baloldali, zászlóégető múltját kihasználva egyenesen a megbuktatására törnek. Gondolom, nem kell részletezni az „áthallásokat”: limonádénk egyben demokrata és Clinton-párti reklámfilm is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/02 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=195