KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/május
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : A 212-es mozdony Pályázatunk
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Mihancsik Zsófia: A kígyó mérge Filmerőszak
• Zachar Balázs: Tévéfüggők
• Zachar Balázs: Aljas világ–szindróma
• Hirsch Tibor: Pokol, madárcsicsergéssel A kompjuter ördöge

• Tillmann József A.: Földönkívüliekben utazók Kozmikus kapcsolat
• Bóna László: Nap a sötétkamrában A szférák filmjei
• Barotányi Zoltán: Űristenek alkonya Mennyből a filmek
• Trosin Alekszandr: Furcsa idő Levél Oroszországból
ELLENFÉNY
• Bikácsy Gergely: Pasztellfilm – szamár farkával festve Mi, húszévesek
TELEVÍZÓ
• R. Hahn Veronika: A nyerő Négyes Brit filmpénz
• Róka Zsuzsa: Mit sírnak ezek? Francia filmpénz
• Tuza Andrea: Ajándék a csizmában Olasz tévé, olasz film
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Szabadság, szerelem Pannon töredék
• Forgách András: Kemény költészet Tűzvirágok
• Csejdy András: Belül minden fekete Az utolsó belövés
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Ördögsziget
• Bori Erzsébet: Mediterraneo
• Ardai Zoltán: A tiltott nő
• Békés Pál: Fele/más
• Takács Ferenc: Emma
• Báron György: Dobermann
• Békés Pál: A vadon foglyai
• Beregi Tamás: Tősgyökér
• Bori Erzsébet: Hercule és Sherlock
• Tamás Amaryllis: A sámán ereje

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

24 óra a halálig

Roboz Gábor

24 Hours to Live – dél-afrikai–hongkongi, 2017. Rendezte: Brian Smrz. Írta: Zach Dean, Jim McClain és Ron Mita. Kép: Ben Nott. Zene: Tyler Bates. Szereplők: Ethan Hawke (Travis Conrad), Rutger Hauer (Frank), Paul Anderson (Jim Morrow), Nathalie Boltt (Helen). Gyártó: Thunder Road Pictures. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 93 perc.

 

Ethan Hawke gályázik már annyi ideje Hollywood környékén, hogy ötvenhez közeledve kijárjon neki egy vagány akciószerep, és a műfajkalandor a Versenyfutás az idővel fércműve után idén újabb próbát tett. A rendezés feladatát az egyik stúdiófilmes trendhez igazodva az a Brian Smrz kapta meg, aki három évtizeden át dolgozott kaszkadőrként, és a 2009-es Hős kerestetik után ő is kapott még egy esélyt. Közös filmjüket sok mindennel lehet vádolni, de azzal nem, hogy címe zsákbamacskát árul: a 24 óra a halálig főhőse egy ex-bérgyilkos, akit egykori társa rábeszél egy utolsó utáni munkára, a férfi azonban lelkiismereti okokból (hiába interpolos a célpont, ha egyszer anya is) felrúgja a tervet, és kis híján bele is hal. Ezután olyan lesz a napja, mint Jack Bauernek fénykorában: nem csak megmentőként, hanem bosszúállóként is teljesítenie kell, és a testébe injekciózott vegyületek csak huszonnégy óráig tartják életben.

Bár a Cranket idéző alapötlet és a rendező múltja (meg a Bourne-sorozat ihlette zene) a műfaj ismerőinek nyaktörő mutatványokat és túlpörgetett cselekményt ígér, a film épp az ellenkező stratégiát választja. A volt munkaadója ellen forduló hős hadjárata a követhetőre vágott akcióktól a szinte végig hihető fordulatokon át a mérsékelt erőszakig manapság szokatlannak számít, a ritkán látott dél-afrikai közeg szintén üdítő, és ugyan kibontakozni nincs lehetősége, Hawke rutinból hozza a kiégett keményfiú figuráját. Legalább annyira nehéz haragudni a filmre, mint fél évvel a megtekintés után emlékezni rá: Liam Neeson és Keanu Reeves adrenalinbombái mellett ilyen visszafogott iparos munkával nem lehet akciósztárt csinálni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13522