KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/május
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : A 212-es mozdony Pályázatunk
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Mihancsik Zsófia: A kígyó mérge Filmerőszak
• Zachar Balázs: Tévéfüggők
• Zachar Balázs: Aljas világ–szindróma
• Hirsch Tibor: Pokol, madárcsicsergéssel A kompjuter ördöge

• Tillmann József A.: Földönkívüliekben utazók Kozmikus kapcsolat
• Bóna László: Nap a sötétkamrában A szférák filmjei
• Barotányi Zoltán: Űristenek alkonya Mennyből a filmek
• Trosin Alekszandr: Furcsa idő Levél Oroszországból
ELLENFÉNY
• Bikácsy Gergely: Pasztellfilm – szamár farkával festve Mi, húszévesek
TELEVÍZÓ
• R. Hahn Veronika: A nyerő Négyes Brit filmpénz
• Róka Zsuzsa: Mit sírnak ezek? Francia filmpénz
• Tuza Andrea: Ajándék a csizmában Olasz tévé, olasz film
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Szabadság, szerelem Pannon töredék
• Forgách András: Kemény költészet Tűzvirágok
• Csejdy András: Belül minden fekete Az utolsó belövés
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Ördögsziget
• Bori Erzsébet: Mediterraneo
• Ardai Zoltán: A tiltott nő
• Békés Pál: Fele/más
• Takács Ferenc: Emma
• Báron György: Dobermann
• Békés Pál: A vadon foglyai
• Beregi Tamás: Tősgyökér
• Bori Erzsébet: Hercule és Sherlock
• Tamás Amaryllis: A sámán ereje

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Következő három nap

Nevelős Zoltán

The Next Three Days – amerikai, 2010. Rendezte: Paul Haggis. Írta: Paul Haggis, Fred Cavayé, Guillaume Lemans. Kép: Stéphane Fontaine. Zene: Danny Elfman,Alberto Iglesias. Szereplők: Elizabeth Banks (Laura), Liam Neeson (Damon), Russell Crowe (John Brennan), Olivia Wilde (Nicole). Gyártó: Lionsgate. Forgalmazó: Palace Pictures. Feliratos. 122 perc.

Egy átlagember kizökken a megszokott kerékvágásból – mindig jó alaphelyzet egy filmhez, annál inkább, minél messzebbre sikerül az a kizökkenés. Paul Haggis (Ütközések; Elah völgyében) francia minta után gyártott amerikai thrillerében egy becsületes tanárember, szerető családapa kényszerül arra, hogy akcióhőssé váljék: Russell Crowe a tőle megszokott meggyőzőerővel hozza azt a jellemfejlődést, amit már a Gladiátorban is láttunk tőle. A dolgok hétköznapi menete akkor borul fel, amikor John Brennan (Crowe) kedves és szép feleségét, Larát gyilkosság vádjával letartóztatják, majd húsz év börtönre ítélik. John még ezt az akadályt is példás polgári engedelmességgel veszi, hűségesen hordja kisfiát a fegyházi látogatásokra, amikor azonban az utolsó fellebbezés után a rászakadó reménytelenségre Lara öngyilkossági kísérlettel válaszol, John elhatározza, hogy nem tűri tovább a helyzetet, és megszökteti feleségét. Tudományos alapossággal készíti elő akcióját, melynek percről percre követett kivitelezése alkotja a film tetőpontjának félóráját.

Az író-rendező Haggis többnyire jelenetről jelenetre, olykor sorról sorra, képről képre ismétli Fred Cavayé 2008-ban készült, Pour elle című filmjének forgatókönyvét, ugyanonnan ugyanoda jut el, igaz másfél óra helyett két óra alatt. Érdekes, hogy – az amerikai feldolgozások zömének logikájával ellentétben – Haggis ugyanúgy lemond az eredeti bűntény (amivel az asszonyt vádolják) megoldásáról, mint a francia változat, csupán flashbackekben jelez annyit, hogy a néző, ha akarja, biztos lehessen az asszony ártatlanságában. Haggis két ponton ad hozzá a cselekményhez egy-egy kis híján végzetes következményekkel járó bakit, amivel az izgalmakat fokozza, és így a hangsúlyt a jellemek felkavaró drámája felől az igényesen kimért akciófilm felé tolja. Szerencsére a film egyik legszebb pillanata John és az apja között, akivel évek óta nem beszél, megőrződött: megbékélés egy igazi westernbe illő, szavak nélkül sokat mondó egymásra nézéssel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/01 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10483