KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/április
KRÓNIKA
• N. N.: Carlo Ludovico Bragaglia (1894–1998)
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: A finnugor kapcsolat Játékfilmek
• N. N.: A 29. Magyar Filmszemle díjai
• Balassa Péter: Minden látszat ellenére Szenvedély
• Kovács András Bálint: A domináns férfi alkonya A postás mindig kétszer csenget
• Schubert Gusztáv: Dupla vagy szimpla? Presszó
• Simó György: Kis tétek, nagy dolgok Dokumentumfilm
• Muhi Klára: Kísérleti szemle Kisjátékfilmek
• Szőnyei Tamás: Tévéisten lába A televíziók és a mozgóképgyártás
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hiányzol, Mrs. Nugent! Berlin
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Győz a Posta! A jövő hirnöke
• Kömlődi Ferenc: A digitálbohóc R. U. Sirius
• Nyírő András: Arcimboldo-megabyte Silvers mozaikok
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Én, Glauziusz Bikácsy Gergely: Buñuel-napló
• Takács Ferenc: Önarckép, brit színekben

• Bori Erzsébet: Le a gravitációval! Maya Deren mozgóképei
• N. N.: Shirley Clarke filmjei
• Antal István: Nincs kapcsolat Shirley Clarke
FILMZENE
• Fáy Miklós: Egy film két zenéje A játékos
• Hideg János: Lányerő Spice World
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Világegyetem, Kaucsuksarok Playtime
• Dániel Ferenc: Ázsia, gyorsbüfé A folyó
• Turcsányi Sándor: Kelet-magyar szoljanka A rózsa vére
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A vasálarcos
• Hegyi Gyula: Copland
• Takács Ferenc: Vörös sarok
• Hungler Tímea: G. I. Jane
• Csordás Lajos: A bunyós
• Békés Pál: A hazug
• Ardai Zoltán: Különösen veszélyes
• Bori Erzsébet: Letaszítva
• Tamás Amaryllis: Három a nagylány
• Turcsányi Sándor: Anasztázia

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

A Tejút fiai

Gombár Endre

 

Lennart Meri észt író és néprajzkutató, akinek nevét mi magyarok is ismerjük, már nem egy könyvével és filmjével bizonyította, hogy a tudományt és a költészetet nem választja el az egymástól idegen kategóriák merev határa. A Tejút fiai című, a Magyar Televízió által is bemutatott filmjét észt–finn koprodukcióban forgatták, és kidolgozásában többek között olyan nemzetközi hírű szakértők működtek közre, mint a finn Kustaa Vilkuna, vagy mint az azóta elhunyt Ortutay Gyula akadémikus.

A film a tudomány bizonyítékait idézve, költői megformálásban igyekszik egy-egy finnugor nép életmegnyilvánulásainak jellemző, elsősorban az együvé tartozást dokumentáló vonásait megjeleníteni a néző számára. Fontos és szép vállalkozás. Szükség volt rá. Más, nagyobb népcsoportokkal ellentétben, a finnugor népekben – kis lélekszámuk, szétszórtságuk, történelmi sorsuk különbözősége, fejlődésük aszinkronitása miatt sokkal lassabban, sokkal bizonytalanabban alakult, vagy alakul ki az egy csoportba, a közös nyelvcsaládba való tartozás tudata.

Múltunkat, gyökereinket találjuk meg egymás múltjában, egymás gyökereiben. Elgondolkodtató, hogy milyen bölcsességgel, szinte kodályi szavakkal vall egy észt a hagyományok megőrző erejéről: „a népdal a mi védőszellemünk, amely a nehéz időkben megszólal”. De a filmben olyan kérdésekre is választ találunk, amikre korábban talán csak szakemberek számára írt értekezésekben találtunk. Hogy csak egyet említsek: a Tiszántúl némely vidékén azért faragnak csónak alakú fejfát, mert évezredekkel ezelőtt, az ugor népek együttélése idején a halotti szertartás során csónakba helyezték a halottat, szelleme ugyanis a hit szerint így csónakozhatott fel a Tejútra. (Innen a film címe is.)

Finnek, észtek, vepszék, vótok, mordvinok, manysik, magyarok, lappok és a távoli nganaszánok arcából, tekintetéből, szavaiból ugyanez olvasható ki: többre emlékszünk, mint gondolnánk.

Kép és szöveg harmonikus egységét nyújtja ez a költői hangulatú film.

Bereczki Gábort és Rab Zsuzsát elismerés illeti a magyar szöveg gondos, műértő megformálásáért. A film költőisége bennük is visszhangra talált.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/01 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8032