KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/április
KRÓNIKA
• N. N.: Carlo Ludovico Bragaglia (1894–1998)
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: A finnugor kapcsolat Játékfilmek
• N. N.: A 29. Magyar Filmszemle díjai
• Balassa Péter: Minden látszat ellenére Szenvedély
• Kovács András Bálint: A domináns férfi alkonya A postás mindig kétszer csenget
• Schubert Gusztáv: Dupla vagy szimpla? Presszó
• Simó György: Kis tétek, nagy dolgok Dokumentumfilm
• Muhi Klára: Kísérleti szemle Kisjátékfilmek
• Szőnyei Tamás: Tévéisten lába A televíziók és a mozgóképgyártás
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hiányzol, Mrs. Nugent! Berlin
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Győz a Posta! A jövő hirnöke
• Kömlődi Ferenc: A digitálbohóc R. U. Sirius
• Nyírő András: Arcimboldo-megabyte Silvers mozaikok
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Én, Glauziusz Bikácsy Gergely: Buñuel-napló
• Takács Ferenc: Önarckép, brit színekben

• Bori Erzsébet: Le a gravitációval! Maya Deren mozgóképei
• N. N.: Shirley Clarke filmjei
• Antal István: Nincs kapcsolat Shirley Clarke
FILMZENE
• Fáy Miklós: Egy film két zenéje A játékos
• Hideg János: Lányerő Spice World
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Világegyetem, Kaucsuksarok Playtime
• Dániel Ferenc: Ázsia, gyorsbüfé A folyó
• Turcsányi Sándor: Kelet-magyar szoljanka A rózsa vére
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A vasálarcos
• Hegyi Gyula: Copland
• Takács Ferenc: Vörös sarok
• Hungler Tímea: G. I. Jane
• Csordás Lajos: A bunyós
• Békés Pál: A hazug
• Ardai Zoltán: Különösen veszélyes
• Bori Erzsébet: Letaszítva
• Tamás Amaryllis: Három a nagylány
• Turcsányi Sándor: Anasztázia

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szörny Rt.

Takács Ferenc

 

A látvány szemkápráztató csalás: komputer-animációs filmet látunk, a Toy Story alkotói tökéletesen hozzák patentjukat, a néző egy darabig kétségbeesve kapkod hagyományos rajz- és bábfilm-emlékei után, aztán feladja és átadja magát ennek az új minőségnek, az újmódi hiperrajzbábfilmnek. Vagyis a komputer-animációnak.

A mese az persze mese, amerikai rajzfilmmese, részben Walt Disney egészestés érzelegmény-sémája, részben a Hanna–Barbera-páros karcosabb és akciósabb komikuma jegyében. A Szörny Rt.-ben vagyunk, ahol az alkalmazottak (szörnyek) munkája abból áll, hogy átlépnek az emberek világába, ott gyermekeket riogatnak, mégpedig avval a nagyon is gyakorlati céllal, hogy a kellően megriadt gyermekek sikoltozását palackozzák: ugyanis a szörnyek alternatív világában (sci-fi!) a gyermeksikoly az alapvető energiaforrás, ez jut el, távolról a mi pébégáz-palackjainkra emlékeztető kiszerelésben, az üzemekbe és a háztartásokba. A szőrös és dinófarkú Sullivan, a sikolygyűjtési munkaverseny éllovasa, a gyermekriogatás sztahanovistája azonban gyengének bizonyul: amikor egy pöttöm kislány keveredik át a szörnyvilágba, kiderül, hogy Sullivan szörnykülseje érző szívet takar, a gyermeket ő és segédje (ez valami tojásszerű zöld lény) felkarolják. Iszonyatos zűrzavar támad ebből, melynek során fény derül a cégnél a háttérben folyó sötét és gyilkos machinációkra is, de a nagyfőnök bűnösöket Sullivanék leleplezik. Végül a szörnyerőmű humanista profilváltáson megy át, a szörnyek az immár művezetővé előlépett Sullivan irányításával átképzik magukat bohócnak, mivel kiderült, hogy a gyermeknevetés éppen olyan jó energiaforrás, mint a gyermeksikoly.

Rá lehetne menni persze erre a kedvesen bugyuta mesére némi tartalomelemzői hermeneutikával. Például jelezni, hogy az amerikai kultúra tudattalan inváziós szorongásai miként jelennek meg a filmen: az emberi világ, az onnan véletlenül átkerülő tárgyak vagy lények a fertőzés halálos veszedelmét hozzák, a Szörny Rt.-nél ijesztő külsejű védőruhás biztonsági fertőtlenítőosztagok indulnak rohamra, valahányszor ilyen eset fordul elő; később persze pozitív hangsúlyt kap a dolog, kiderül, hogy paranoid vaklárma az egész, az emberek nem is fertőznek, nem kell félni tőlük. Vagy akár arra is felfigyelhetnénk, hogy milyen pozitív sugallatot hordoz a film Jackson elnököt idéző kisember-demokratizmusa, egészségesen populista gyanakvása a nagyvállalatok, a trösztök–konszernek–multik, azaz az amerikai Üzem iránt: az üzlet, különösen a nagy üzlet szükségszerűen fajul bűnözéssé, a haszon lopás, a profitért előbb-utóbb gyilkol a Tőke, s ez alól a Szörny Rt. sem kivétel, sőt ő a szabály, már nevében is.

De hát erre semmi szükség. Van izgalom, öröm, szomorúság, humor bőven, a szörnyek látvány tekintetében valahol a Csillagok háborúja világűrvégi csehótöltelékei és Hieronymus Bosch figurái közötti félútról hozzák inkább mulatságos, mintsem elrémisztő figurájukat, a végén pedig minden jóra fordul. Érdemes elmenni a filmre; persze inkább gyerekekkel, unokaöcsikékkel ajánlott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/02 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3841