KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/április
KRÓNIKA
• N. N.: Carlo Ludovico Bragaglia (1894–1998)
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: A finnugor kapcsolat Játékfilmek
• N. N.: A 29. Magyar Filmszemle díjai
• Balassa Péter: Minden látszat ellenére Szenvedély
• Kovács András Bálint: A domináns férfi alkonya A postás mindig kétszer csenget
• Schubert Gusztáv: Dupla vagy szimpla? Presszó
• Simó György: Kis tétek, nagy dolgok Dokumentumfilm
• Muhi Klára: Kísérleti szemle Kisjátékfilmek
• Szőnyei Tamás: Tévéisten lába A televíziók és a mozgóképgyártás
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hiányzol, Mrs. Nugent! Berlin
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Győz a Posta! A jövő hirnöke
• Kömlődi Ferenc: A digitálbohóc R. U. Sirius
• Nyírő András: Arcimboldo-megabyte Silvers mozaikok
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Én, Glauziusz Bikácsy Gergely: Buñuel-napló
• Takács Ferenc: Önarckép, brit színekben

• Bori Erzsébet: Le a gravitációval! Maya Deren mozgóképei
• N. N.: Shirley Clarke filmjei
• Antal István: Nincs kapcsolat Shirley Clarke
FILMZENE
• Fáy Miklós: Egy film két zenéje A játékos
• Hideg János: Lányerő Spice World
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Világegyetem, Kaucsuksarok Playtime
• Dániel Ferenc: Ázsia, gyorsbüfé A folyó
• Turcsányi Sándor: Kelet-magyar szoljanka A rózsa vére
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A vasálarcos
• Hegyi Gyula: Copland
• Takács Ferenc: Vörös sarok
• Hungler Tímea: G. I. Jane
• Csordás Lajos: A bunyós
• Békés Pál: A hazug
• Ardai Zoltán: Különösen veszélyes
• Bori Erzsébet: Letaszítva
• Tamás Amaryllis: Három a nagylány
• Turcsányi Sándor: Anasztázia

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az: Második fejezet

Kovács Patrik

It: Chapter Two – amerikai, 2019. Rendezte: Andy Muschietti. Írta: Gary Dauberman. Kép: Checco Varese. Zene: Benjamin Wallfisch. Szereplők: James McAvoy (Bill Denbrough), Jessica Chastain (Beverly Marsh), Bill Hader (Richie Tozier), Isaiah Mustafa (Mike Hanlon). Gyártó: KatzSmith Productions / Lin Pictures / New Line Cinema. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 169 perc.Második felvonásához érkezett Stephen King Az című kultregényének friss moziadaptációja. Noha az első fejezet – mely két éve nemcsak az ítészeket kápráztatta el, de horror létére igen vastagon hozott a konyhára – toronymagasra srófolta az elvárásokat, a befejezés mégis ellentmondásos érzést szül a nézőben. A Második fejezet – elődjével ellentétben – sem dramaturgiájában, sem cselekményvezetésében nem egységes színvonalú. Vonalvezetése töredezett, ritmusa tétova és egyenetlen, s bár a monumentálisra duzzasztott – csaknem háromórás – játékidő ragyogó lehetőséget kínál arra, hogy az alkotók a könyvhöz hasonló mélységben tárgyalják a Vesztesek Klubjának felnőttkori kalandját, Andy Muschietti direktor eltékozolja ezt a kitűnő ziccert. Míg az első epizód – a regényre jellemző bonyolult időfelbontást megspórolva – fegyelmezetten, lineárisan mesél, addig a Második fejezet kényszeresen visszaréved a múltba, s e jelenetek kevéssé árnyalják a jelenkori eseményeket, inkább csak ballasztként nehezednek az amúgy is pontatlanul szerkesztett cselekményre.

A különböző műfaji regiszterek – a gyermekded komikum, a könnyfacsaró felnövéstörténet és a nyálkás-véres horror – zavaros elegyet alkotnak ebben a markáns látványvilágú, pazar kiállítású, elsőrangú színészi alakításokkal tarkított rémmesében. Némely pillanatában képes megragadni King opusának velejét (ráadásul még a hajdani tévéadaptáció előtt is főhajtással adózik), ám túlzott rugalmassággal adagol új motívumokat a történethez, vagy épp veszejt el a könyvben lényeges mozzanatokat. Különösen fájó, hogy a regényből átemelt Chüd-szertartás is funkciótlannak bizonyul, pedig megágyazhatott volna egy – az eredeti műhöz hasonló – spirituális összecsapásnak is a végjátékban. Hőseink ehelyett tökéletesen szabványos akciófinálé keretében számolnak le a Krajcárossal, hogy aztán az epilógus ragacsos mázba borítsa a történetet. King regényklasszikusa többet érdemelne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/10 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14299