KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/április
KRÓNIKA
• N. N.: Carlo Ludovico Bragaglia (1894–1998)
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: A finnugor kapcsolat Játékfilmek
• N. N.: A 29. Magyar Filmszemle díjai
• Balassa Péter: Minden látszat ellenére Szenvedély
• Kovács András Bálint: A domináns férfi alkonya A postás mindig kétszer csenget
• Schubert Gusztáv: Dupla vagy szimpla? Presszó
• Simó György: Kis tétek, nagy dolgok Dokumentumfilm
• Muhi Klára: Kísérleti szemle Kisjátékfilmek
• Szőnyei Tamás: Tévéisten lába A televíziók és a mozgóképgyártás
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hiányzol, Mrs. Nugent! Berlin
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Győz a Posta! A jövő hirnöke
• Kömlődi Ferenc: A digitálbohóc R. U. Sirius
• Nyírő András: Arcimboldo-megabyte Silvers mozaikok
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Én, Glauziusz Bikácsy Gergely: Buñuel-napló
• Takács Ferenc: Önarckép, brit színekben

• Bori Erzsébet: Le a gravitációval! Maya Deren mozgóképei
• N. N.: Shirley Clarke filmjei
• Antal István: Nincs kapcsolat Shirley Clarke
FILMZENE
• Fáy Miklós: Egy film két zenéje A játékos
• Hideg János: Lányerő Spice World
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Világegyetem, Kaucsuksarok Playtime
• Dániel Ferenc: Ázsia, gyorsbüfé A folyó
• Turcsányi Sándor: Kelet-magyar szoljanka A rózsa vére
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A vasálarcos
• Hegyi Gyula: Copland
• Takács Ferenc: Vörös sarok
• Hungler Tímea: G. I. Jane
• Csordás Lajos: A bunyós
• Békés Pál: A hazug
• Ardai Zoltán: Különösen veszélyes
• Bori Erzsébet: Letaszítva
• Tamás Amaryllis: Három a nagylány
• Turcsányi Sándor: Anasztázia

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Két királynő

Sándor Anna

Mary Queen of Scots – brit, 2018. Rendezte: Josie Rourke. Írta: John Guy könyve alapján Beau Willimon. Kép: John Mathieson. Zene: Max Richter. Szereplők: Saoirse Ronan (Stuart Mária), Margot Robbie (I. Erzsébet), Guy Pearce (Lord Cecil), David Tennant (Knox), Jack Lowden (Darnley). Gyártó: Focus Features / Working Title Films. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 124 perc.

 

A Két királynő történelmi drámának álcázott feminista tételfilm, ami Stuart Mária és I. Erzsébet uralkodását az elnyomó férfiakkal szembeni túlélési stratégiák felől elemzi – bántóan leegyszerűsítően. 1561-ben a megözvegyült Mária a francia udvarból visszatér Skóciába, hogy elfoglalja az őt jogosan megillető trónt. Ezzel viszont több érdeket is sért: unokatestvére, I. Erzsébet hatalma gyengülhet Angliában; a skót protestánsok – az élükön John Knox-szal – a patás ördögöt látják egy katolikus és nő uralkodóban; és Mária féltestvére sem szívesen engedi át a Skócia feletti irányítást.

Josie Rourke színházi rendezőnő elképzelése az volt, hogy filmes debütálásával olyan nőjogi témákat dolgoz fel, mint például, hogy patriarchális közegben egy nő csupán a teste és a biológiai funkciói felől értelmezhető, akkor is, ha uralkodó – sőt, akkor még inkább. Stuart Mária és I. Erzsébet vetélkedése pedig hálás kiindulópont ehhez, hiszen mindkettejüket sokat ostromolták: mikor mennek férjhez, és lesz-e örökös. Ez a téma végig is vonul a filmen, olyan – egyébként üdvözlendő – normalizálási törekvésekkel, mint például a menstruációs vér diszkrét, de direkt ábrázolása. Ahogy megjelenik az a fájdalmas folyamat is, ahogy Erzsébet férfiasította magát, Mária pedig belebukott az ellenséges férfiak ármánykodásaiba.

Noha a sztoriban bőven akadnak történelmi pontatlanságok, ezeknél bosszantóbb a szappanoperára hajazó stílus. A királynő érzékenységét ábrázolandó a Máriát alakító Saoirse Ronan ugyanis hol sírva fakad, hol bármilyen helyzetfelismerő képességet mellőzve hoz impulzív döntéseket. Így miközben Rourke egy korát meghaladó humanista embert és a nőgyűlölet áldozatát akarja bemutatni, olyan figurát épít fel, aki teljesen alkalmatlan az uralkodásra. Nem azért, mert nő, hanem mert rossz döntéseket hoz, de ez a filmből nem fog kiderülni, és ez az igazi alkotói öngól.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14029