KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/április
KRÓNIKA
• N. N.: Carlo Ludovico Bragaglia (1894–1998)
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: A finnugor kapcsolat Játékfilmek
• N. N.: A 29. Magyar Filmszemle díjai
• Balassa Péter: Minden látszat ellenére Szenvedély
• Kovács András Bálint: A domináns férfi alkonya A postás mindig kétszer csenget
• Schubert Gusztáv: Dupla vagy szimpla? Presszó
• Simó György: Kis tétek, nagy dolgok Dokumentumfilm
• Muhi Klára: Kísérleti szemle Kisjátékfilmek
• Szőnyei Tamás: Tévéisten lába A televíziók és a mozgóképgyártás
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hiányzol, Mrs. Nugent! Berlin
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Győz a Posta! A jövő hirnöke
• Kömlődi Ferenc: A digitálbohóc R. U. Sirius
• Nyírő András: Arcimboldo-megabyte Silvers mozaikok
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Én, Glauziusz Bikácsy Gergely: Buñuel-napló
• Takács Ferenc: Önarckép, brit színekben

• Bori Erzsébet: Le a gravitációval! Maya Deren mozgóképei
• N. N.: Shirley Clarke filmjei
• Antal István: Nincs kapcsolat Shirley Clarke
FILMZENE
• Fáy Miklós: Egy film két zenéje A játékos
• Hideg János: Lányerő Spice World
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Világegyetem, Kaucsuksarok Playtime
• Dániel Ferenc: Ázsia, gyorsbüfé A folyó
• Turcsányi Sándor: Kelet-magyar szoljanka A rózsa vére
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A vasálarcos
• Hegyi Gyula: Copland
• Takács Ferenc: Vörös sarok
• Hungler Tímea: G. I. Jane
• Csordás Lajos: A bunyós
• Békés Pál: A hazug
• Ardai Zoltán: Különösen veszélyes
• Bori Erzsébet: Letaszítva
• Tamás Amaryllis: Három a nagylány
• Turcsányi Sándor: Anasztázia

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Üveg

Huber Zoltán

Glass – amerikai, 2019. Rendezte és írta: M. Night Shyamalan. Kép: Mike Gioulakis. Zene: West Dylan Thordson. Szereplők: James McAvoy (Kevin), Bruce Willis (Dunn), Samuel L. Jackson (Price), Sarah Paulson (Staple), Anya Taylor-Joy (Casey), Spencer Treat Clark (Joseph). Gyártó: Blumhouse Productions. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 128 perc.

 

Legutóbb már az is váratlan fordulatnak számított, hogy M. Night Shyamalan szűk másfél évtized után újra izgalmas filmet készített. A Széttörve a szerzői életmű legszebb pillanatait idézve nemcsak a főszereplő identitását zúzta apró darabokra, de a meghökkentő lezárással is sikerült nagyot dobnia. A plot twist ezredfordulós királya az utolsó jelenettel megint a sztori kereteit értelmezte át, a narratív trükk mégsem hatott öncélú, olcsó mutatványként. A személyiségváltós pszichothriller a Sebezhetetlen képregényfilmes világába helyezve nemcsak érdekes műfaji gellert kapott, de a képlékeny énkép kérdését is új fénytörésbe helyezte. Shyamalan ráadásul produceri szempontból is ügyeset húzott. A korábbi ötletek leporolásával a sikeres alapokon nyugvó folytatás lehetősége mellett az író-rendező a tomboló szuperhős-mániára is könnyedén rácsatlakozhatott.

Nem is csoda, hogy az előzményfilmek jogait birtokló rivális stúdiók elhúzódó viták nélkül rábólintottak a vonzó keresztezésre. Egy saját bejáratú szuperhősös univerzum ma mindennél értékesebb, Shyamalan portékája így kellően vonzónak tűnhetett. A reménykeltő előzmények után a trilógiává bővült kisrealista szuperhős-eposz zárása mégsem tud felnőni a magasabb elvárásokhoz. Shyamalan mintha maga is megrettenne a birtokában lévő potenciáltól, a szárnyaló ambíciók ellenére sem igazán tud mit kezdeni a figuráival. Hiába tereli őket egy fedél alá és szab három napos mesebeli határidőt, az újrázott eredettörténet bántóan túlbeszélt és következetlen. Shyamalan mindenáron a szuperhős-jelenségről szeretett volna valami feltűnően érvényeset és aktuálisat mondani. Azonban a szerző karakter-központú, végig földközelben tartott megközelítése még úgy is becsülendő, ha a napfényre tartó metahősei végül a bevett közhelyek és vulgáresztétikai eszmefuttatások kaotikus alagsori folyosóin ragadnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/02 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13994