KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/április
KRÓNIKA
• N. N.: Carlo Ludovico Bragaglia (1894–1998)
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: A finnugor kapcsolat Játékfilmek
• N. N.: A 29. Magyar Filmszemle díjai
• Balassa Péter: Minden látszat ellenére Szenvedély
• Kovács András Bálint: A domináns férfi alkonya A postás mindig kétszer csenget
• Schubert Gusztáv: Dupla vagy szimpla? Presszó
• Simó György: Kis tétek, nagy dolgok Dokumentumfilm
• Muhi Klára: Kísérleti szemle Kisjátékfilmek
• Szőnyei Tamás: Tévéisten lába A televíziók és a mozgóképgyártás
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hiányzol, Mrs. Nugent! Berlin
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Győz a Posta! A jövő hirnöke
• Kömlődi Ferenc: A digitálbohóc R. U. Sirius
• Nyírő András: Arcimboldo-megabyte Silvers mozaikok
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Én, Glauziusz Bikácsy Gergely: Buñuel-napló
• Takács Ferenc: Önarckép, brit színekben

• Bori Erzsébet: Le a gravitációval! Maya Deren mozgóképei
• N. N.: Shirley Clarke filmjei
• Antal István: Nincs kapcsolat Shirley Clarke
FILMZENE
• Fáy Miklós: Egy film két zenéje A játékos
• Hideg János: Lányerő Spice World
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Világegyetem, Kaucsuksarok Playtime
• Dániel Ferenc: Ázsia, gyorsbüfé A folyó
• Turcsányi Sándor: Kelet-magyar szoljanka A rózsa vére
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A vasálarcos
• Hegyi Gyula: Copland
• Takács Ferenc: Vörös sarok
• Hungler Tímea: G. I. Jane
• Csordás Lajos: A bunyós
• Békés Pál: A hazug
• Ardai Zoltán: Különösen veszélyes
• Bori Erzsébet: Letaszítva
• Tamás Amaryllis: Három a nagylány
• Turcsányi Sándor: Anasztázia

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

12 katona

Benke Attila

12 Strong – amerikai, 2018. Rendezte: Nicolai Fuglsig. Írta: Doug Stanton könyvéből Peter Craig és Ted Tally. Kép: Rasmus Videbaek. Zene: Lorne Balfe. Szereplők: Chris Hemsworth (Mitch), Michael Shannon (Spencer), Michael Pena (Sam), Navid Negahban (Dostum), Trevante Rhodes (Milo). Gyártó: Alcon Entertainment / Jerry Bruckenheimer Films. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 130 perc.

 

A történészek szerint a 2001. szeptember 11-i terrortámadás történelmi traumáját lassan a 9/11 amerikai nemzeti identitást megerősítő mítoszává formálták a közel-keleti katonai akciók mellett a filmalkotók is. Ennek eredményei az olyan háborús filmek mint Kathryn Bigelow az Ószáma bin Láden ellen indított hajtóvadászatot bemutató Zero Dark Thirtyje, Clint Eastwood Chris Kyle veteránt nemzeti hőssé emelő Amerikai mesterlövésze, és a háborús fotóriporter Nicolai Fuglsig első nagyjátékfilmje, a 12 katona.

Mint Bigelow és Eastwood, úgy a 12 katona alkotói is igaz történetet dolgoztak fel Doug Stanton Horse Soldiers című könyve alapján. A 12 katona a terrortámadás után indított afganisztáni háború, az Enduring Freedom hadművelet egyik amerikai zöldsapkás elit alakulatának, az ODA 595 lóháton lebonyolított villámgyors akciójáról mesél: a csapat mindössze három hét alatt elfoglalta a táliboktól Mazár-e Sarif városát. A történet potenciálisan érdekes, mert két főszereplője, a zöldsapkásokat vezető Mark Nutsch (a filmben Mitch) és a nekik segítő tálibellenes afgán hadúr, későbbi alelnök Abdul Rashid Dostum között a valóságban is tartós barátság szövődött. Azonban Nicolai Fuglsig filmje csak külsőségeiben realista, karakterei és perspektívája miatt inkább John Wayne Zöldsapkásokjához hasonló modern lovassági western, mely sztereotip módon nemes vagy primitív vademberként ábrázolja az „őslakosokat”, és elkeni azt a problémát, hogy Dostum a nyolcvanas években még az amerikaiak által támogatott mudzsahid lázadók ellen harcolt. Nicolai Fuglsig műve sajnos nem több átlagos háborús kalandfilmnél, amely ugyan az ODA 595 veteránjai előtt akar tisztelegni, ám történelmi tények mögé bújva egyoldalúan mutatja be az Egyesült Államok és a Közel-Kelet viszonyát, illetve a terrorizmus ellen folytatott túlkapásokkal teli küzdelmet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/03 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13601