KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/április
KRÓNIKA
• N. N.: Carlo Ludovico Bragaglia (1894–1998)
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: A finnugor kapcsolat Játékfilmek
• N. N.: A 29. Magyar Filmszemle díjai
• Balassa Péter: Minden látszat ellenére Szenvedély
• Kovács András Bálint: A domináns férfi alkonya A postás mindig kétszer csenget
• Schubert Gusztáv: Dupla vagy szimpla? Presszó
• Simó György: Kis tétek, nagy dolgok Dokumentumfilm
• Muhi Klára: Kísérleti szemle Kisjátékfilmek
• Szőnyei Tamás: Tévéisten lába A televíziók és a mozgóképgyártás
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hiányzol, Mrs. Nugent! Berlin
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Győz a Posta! A jövő hirnöke
• Kömlődi Ferenc: A digitálbohóc R. U. Sirius
• Nyírő András: Arcimboldo-megabyte Silvers mozaikok
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Én, Glauziusz Bikácsy Gergely: Buñuel-napló
• Takács Ferenc: Önarckép, brit színekben

• Bori Erzsébet: Le a gravitációval! Maya Deren mozgóképei
• N. N.: Shirley Clarke filmjei
• Antal István: Nincs kapcsolat Shirley Clarke
FILMZENE
• Fáy Miklós: Egy film két zenéje A játékos
• Hideg János: Lányerő Spice World
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Világegyetem, Kaucsuksarok Playtime
• Dániel Ferenc: Ázsia, gyorsbüfé A folyó
• Turcsányi Sándor: Kelet-magyar szoljanka A rózsa vére
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A vasálarcos
• Hegyi Gyula: Copland
• Takács Ferenc: Vörös sarok
• Hungler Tímea: G. I. Jane
• Csordás Lajos: A bunyós
• Békés Pál: A hazug
• Ardai Zoltán: Különösen veszélyes
• Bori Erzsébet: Letaszítva
• Tamás Amaryllis: Három a nagylány
• Turcsányi Sándor: Anasztázia

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Újra otthon

Alföldi Nóra

Home Again – amerikai, 2017. Rendezte és írta: Hallie Meyers-Shyer. Kép: Dean Cundey. Zene: John Debney. Szereplők: Reese Witherspoon (Alice), Nat Wolf (Teddy), Lake Bell (Zoey), Candice Bergen (Lillian), Michael Sheen (Austen). Gyártó: Black Bicycle Entertainment. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 97 perc.

 

A tévéreneszánsz és az online-streamelés létezése valóságos áldás, ám üröm a tapsikoló örömben, hogy kisképernyő uralma alatt nagy múltú műfajok kerülnek talán örök kisképernyős száműzetésbe a nagyvászonról. A mozi- paradicsomból kihullófélben lévő zsánerek egyike a romantikus komédia, igaz a műfajt korántsem kell félteni, hiszen a pihepuha kanapék és rágcsálnivalóval teli spájzok tőszomszédságában igazi otthonra lel, ahol maximális gondoskodással tudja szórakoztatni a közeget, amelynek teremtetett.

Örömünnep tehát ha egy igazi minőségi romkom vásznat ér, főleg, ha olyan, mindenki által szeretett cukiság királynő tér vissza – pár évnyi indie kiruccanás után –, mint Reese Witherspoon. Azonban az Újra otthon rendezője Hallie Meyers-Shyer (Nancy Meyers producer lánya) sajnos vélhetően maga se tudja, hogy mi keresnivalója van egy negyvenes újdonsült szingli-mami csöppet kusza sztorijában. Meyers-Shyer elsőfilmesként ugyan képes arra, hogy egymás után rakjon jeleneteket és párbeszédeket adjon szereplői szájába – ám érezhetően belegabalyodik a saját ágas-bogas, az egymondatos ismertető alapján szaftos ezredfordulós francia művészfilmnek ígérkező cselekményébe. Pedig az alapkonfliktus izgalmas: a frissen elvált kétgyermekes volvós-anyuka egyszer csak otthonába fogad három fiatal, feltűnően jóképű filmes suhancot, sőt, mi több, az egyikkel még egy kis románc is bimbózik. Ám mindeközben a másik két gavallér is kicsit szerelmes lesz az újdonsült pótanya figurába, és mindennek tetejébe az exférj is felbukkan, hogy további érzelmi viharokat okozzon. A viharok elmaradnak, de még csak félreértések se támadnak sehol. Az Újra otthon sajnos pont az a film amiből a szemérmesség, a zavaros vagy butuska motivációk és a kötelező klisék miatt pont akkor illan el minden izgalomfaktor, amikor a vödör popcorn és a desszertnek szánt gumicukor is elfogy.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/10 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13396