KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/április
KRÓNIKA
• N. N.: Carlo Ludovico Bragaglia (1894–1998)
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: A finnugor kapcsolat Játékfilmek
• N. N.: A 29. Magyar Filmszemle díjai
• Balassa Péter: Minden látszat ellenére Szenvedély
• Kovács András Bálint: A domináns férfi alkonya A postás mindig kétszer csenget
• Schubert Gusztáv: Dupla vagy szimpla? Presszó
• Simó György: Kis tétek, nagy dolgok Dokumentumfilm
• Muhi Klára: Kísérleti szemle Kisjátékfilmek
• Szőnyei Tamás: Tévéisten lába A televíziók és a mozgóképgyártás
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hiányzol, Mrs. Nugent! Berlin
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Győz a Posta! A jövő hirnöke
• Kömlődi Ferenc: A digitálbohóc R. U. Sirius
• Nyírő András: Arcimboldo-megabyte Silvers mozaikok
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Én, Glauziusz Bikácsy Gergely: Buñuel-napló
• Takács Ferenc: Önarckép, brit színekben

• Bori Erzsébet: Le a gravitációval! Maya Deren mozgóképei
• N. N.: Shirley Clarke filmjei
• Antal István: Nincs kapcsolat Shirley Clarke
FILMZENE
• Fáy Miklós: Egy film két zenéje A játékos
• Hideg János: Lányerő Spice World
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Világegyetem, Kaucsuksarok Playtime
• Dániel Ferenc: Ázsia, gyorsbüfé A folyó
• Turcsányi Sándor: Kelet-magyar szoljanka A rózsa vére
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A vasálarcos
• Hegyi Gyula: Copland
• Takács Ferenc: Vörös sarok
• Hungler Tímea: G. I. Jane
• Csordás Lajos: A bunyós
• Békés Pál: A hazug
• Ardai Zoltán: Különösen veszélyes
• Bori Erzsébet: Letaszítva
• Tamás Amaryllis: Három a nagylány
• Turcsányi Sándor: Anasztázia

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Holnapolisz

Sepsi László

Tommorrowland – amerikai, 2015. Rendezte: Brad Bird. Írta: Damon Lindelof, Jeff Jensen és Brad Bird. Kép: Claudio Miranda. Zene: Michael Giacchino. Szereplők: Britt Robertson (Casey), George Clooney (Walker), Hugh Laurie (Nix), Kathryn Hahn (Ursula). Gyártó: Walt Disney Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 123 perc.

 

Saját tematikus vidámparkjainak megfilmesítései közül a Disney eddig csupán a Karib tenger kalózai-franchise-zal ért el vitathatatlan sikert, az Eddie Murphy-vel megtámogatott Elátkozott kastély vagy a nótás kedvű barnamedvékre építő A házimaci gyorsabban buktak a radar alá, mint egy elszabadult hullámvasút. A Holnapolisz ugyan nem árasztja magából az önkizsákmányoló alibifilmek alsópolcos műanyagbukéját, de a benne rejlő invenciók ellenére sem képes épkézláb keretsztorit gyúrni a Tomorrowland nevű látványpark köré.

Az optimista jövőkép emlékműveként szolgáló retrofuturisztikus városban Brad Bird (Szuper haver, Hihetetlen család) sikerrel örökíti tovább a vidámparkok és a spielbergi blockbusterek imperatívuszát („ne gondolkozz, ámulj”), csak éppen a pőre spektákulum ellenáll a narratívának. Az elkerekedett gyerekszemekben gazdag nyitány városnézése után Bird mozija csupán villanásnyi képekkel bűvöli nézőjét (és az jövővilágba röpített hősnőjét), de sem az A Boszorkány-hegy szüzséjét recikláló elnyújtott odaút, sem a kiábrándító visszatérés nem ismétli meg az expozíció katarzisát. Ahogyan szembehelyezkedik a jelenkori látványfilmekben eluralkodott apokaliptikus képzelettel, úgy sodródik szükségképpen – a Bird munkáiban eddig jó érzékkel elkerült – giccs felé, a Transformers és Bosszúállók városrombolásainak ellenében kiteljesedő utópia is csak néhány pillanatra enged teret a valóban szárnyaló fantáziának (lásd az Eiffel-toronyból kilőtt rakétát). Amellett, hogy a Holnapolisz egy robotkislány alakján keresztül megpendít valamit a gyermeki nosztalgia perverzitásából, zilált cselekményvezetésével és az Őrtorony címlapgrafikáit idéző zárójelenetével épp azt illusztrálja: kreatív szempontból a repetitív pusztulásképekkel szemben az álnaiv hurráoptimizmus sem alternatíva.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/07 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12320