KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/április
KRÓNIKA
• N. N.: Carlo Ludovico Bragaglia (1894–1998)
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: A finnugor kapcsolat Játékfilmek
• N. N.: A 29. Magyar Filmszemle díjai
• Balassa Péter: Minden látszat ellenére Szenvedély
• Kovács András Bálint: A domináns férfi alkonya A postás mindig kétszer csenget
• Schubert Gusztáv: Dupla vagy szimpla? Presszó
• Simó György: Kis tétek, nagy dolgok Dokumentumfilm
• Muhi Klára: Kísérleti szemle Kisjátékfilmek
• Szőnyei Tamás: Tévéisten lába A televíziók és a mozgóképgyártás
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hiányzol, Mrs. Nugent! Berlin
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Győz a Posta! A jövő hirnöke
• Kömlődi Ferenc: A digitálbohóc R. U. Sirius
• Nyírő András: Arcimboldo-megabyte Silvers mozaikok
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Én, Glauziusz Bikácsy Gergely: Buñuel-napló
• Takács Ferenc: Önarckép, brit színekben

• Bori Erzsébet: Le a gravitációval! Maya Deren mozgóképei
• N. N.: Shirley Clarke filmjei
• Antal István: Nincs kapcsolat Shirley Clarke
FILMZENE
• Fáy Miklós: Egy film két zenéje A játékos
• Hideg János: Lányerő Spice World
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Világegyetem, Kaucsuksarok Playtime
• Dániel Ferenc: Ázsia, gyorsbüfé A folyó
• Turcsányi Sándor: Kelet-magyar szoljanka A rózsa vére
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A vasálarcos
• Hegyi Gyula: Copland
• Takács Ferenc: Vörös sarok
• Hungler Tímea: G. I. Jane
• Csordás Lajos: A bunyós
• Békés Pál: A hazug
• Ardai Zoltán: Különösen veszélyes
• Bori Erzsébet: Letaszítva
• Tamás Amaryllis: Három a nagylány
• Turcsányi Sándor: Anasztázia

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Gyöngyvirágtól lombhullásig

Ardai Zoltán

Magyar, 1953. Írta, rendezte, fényképezte: Homoki-Nagy István. Zene: Farkas Ferenc, Vaszy Viktor. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 83 perc.

 

Amint a legkorábbról ránk maradt európai szövegek – a versekbe foglalt ógörög nagyeposzok – máris felülmúlhatatlan példáit hozták a nagy jövőjű elbeszélői művészetnek, úgy készültek azonnal világra szólóan remekbe a legkorábbi „egészestés” (60 percnél hosszabb) természetfilmek: Homoki-Nagy István (1914–1979) műfajteremtő rendezései. Az 1951-es Vadvízország és az ‘52-ben forgatni kezdett Gyöngyvirágtól lombhullásig nemcsak időben előzte meg (fél ütemmel) a James Algar rendezte, Disney-produkciós Az élő sivatagot, hanem a máig fénylő klasszikusság dolgában is. Míg Algar jeleneteinél gyakran érezni, hogy hasonlóan dicséretes színvonalon újraforgathatók lennének – de még erősíthetnének is rajtuk a mai natural documentary-technikák –, addig a Gyöngyvirágtól… gemenci felvételein tipikus természetbeni mozgásoknak rengeteg különös variációja, egyszerien (pótolhatatlannak tűnően) elkapott pillanata vonul fel. Ezek a sűrű jelenetek jóval többet láttatnak a jellegzetesen eltérő állat-alkatokból és viszonyaikból, mint ha a képi figyelem rendre csak a fajok fő ismertetőjegyeire irányult volna. Homoki-Nagy egyszerre lírizáló és anekdotizáló szerkesztésmódja, amely játékfilmes elemeket is igényel, tudatos szituációszervezést például (a testtartások, nézések, ejtőzések, borzolódások, párviadalok nagyobb változatossága végett), itt hallatlan mértéktudóan és szerencsésen érvényesült. Hermetista kedélyt, szanatóriumi (rezervátumi) nyugalmat árasztó nyájas beszéd, lágyítottan érces narrátorhang, patinás szófordulatok – régi-iskolás természetbúvári elmélyültségre valló arany-szabatos formai keretek – foglalatukban pedig örökfriss, vad jelenetek. Homoki-Nagy mozija ma épp olyannak hat, mint fél évszázada: régies hangvételűnek (akkor is ilyennek hatott), ugyanakkor fölöttébb maradandónak.

Extrák: Homoki-Nagy István forgat – 3 perces töredék.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11609