KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/április
KRÓNIKA
• N. N.: Carlo Ludovico Bragaglia (1894–1998)
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: A finnugor kapcsolat Játékfilmek
• N. N.: A 29. Magyar Filmszemle díjai
• Balassa Péter: Minden látszat ellenére Szenvedély
• Kovács András Bálint: A domináns férfi alkonya A postás mindig kétszer csenget
• Schubert Gusztáv: Dupla vagy szimpla? Presszó
• Simó György: Kis tétek, nagy dolgok Dokumentumfilm
• Muhi Klára: Kísérleti szemle Kisjátékfilmek
• Szőnyei Tamás: Tévéisten lába A televíziók és a mozgóképgyártás
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hiányzol, Mrs. Nugent! Berlin
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Győz a Posta! A jövő hirnöke
• Kömlődi Ferenc: A digitálbohóc R. U. Sirius
• Nyírő András: Arcimboldo-megabyte Silvers mozaikok
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Én, Glauziusz Bikácsy Gergely: Buñuel-napló
• Takács Ferenc: Önarckép, brit színekben

• Bori Erzsébet: Le a gravitációval! Maya Deren mozgóképei
• N. N.: Shirley Clarke filmjei
• Antal István: Nincs kapcsolat Shirley Clarke
FILMZENE
• Fáy Miklós: Egy film két zenéje A játékos
• Hideg János: Lányerő Spice World
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Világegyetem, Kaucsuksarok Playtime
• Dániel Ferenc: Ázsia, gyorsbüfé A folyó
• Turcsányi Sándor: Kelet-magyar szoljanka A rózsa vére
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A vasálarcos
• Hegyi Gyula: Copland
• Takács Ferenc: Vörös sarok
• Hungler Tímea: G. I. Jane
• Csordás Lajos: A bunyós
• Békés Pál: A hazug
• Ardai Zoltán: Különösen veszélyes
• Bori Erzsébet: Letaszítva
• Tamás Amaryllis: Három a nagylány
• Turcsányi Sándor: Anasztázia

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az óriásölő

Varró Attila

Jack the Giant Slayer – amerikai, 2013. Rendezte: Bryan Singer. Írta: Darren Lemke. Kép: Newton Thomas Sigel. Zene: John Ottman. Szereplők: Nicholas Hoult (Jack), Eleanor Tomlinson (Isabelle), Ewan McGregor (Elmont), Stanley Tucci (Roderick). Gyártó: New Line Cinema / Legendary Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 114 perc.

Manapság, hogy így Alkonyat után a klasszikus gyermekmesék CGI-olvasatai elsősorban a lány-célközönségre koncentrálnak (Alice, Hófehérke, Piroska), üdítő kivételt jelent egy 17. századi népmese-ciklus nagyköltségvetésű álomgyári feldolgozása, melyben egy serdülő fiúhős az első szerelmes érintés után hatalmas paszulyszárat növeszt az égig, ami vágyai elérhetetlen tárgyát bestiális óriáskanok birodalmába repíti és csupán akkor nyerheti el kezét, ha egy szent védőkorona megszerzésével és felhelyezésével engedelmes szolgájáva teszi a pusztító fenevadakat. Bryan Singer, aki hollywoodi karrierje során eddig is sokat tett a kamaszpanaszok szélesvásznú reflektálása és kollektív analízise terén, a szuperhős-tematika után végre megmerítkezik a bettelheimi ősforrásban és hagyományos szövésű young adult fantasy-jében a biztonságos tiniszex propagálásán túl a régi műfajerények mellett is hathatósan érvel.

Az Óriásölő ugyanis nem csupán azt őrzi meg a sok évszázados alaptörténetekből (eltekintve a régi Jack-mesék rafinált brutalitásától, ami inkább a Fűrész-szériához illene), ami annyi éven át vonzóvá tette őket, a néplélektani szimbolikától a hagyományos karakterektipológián át (jóságos öreg király, árva főhős) a klasszikus közösségi értékek femutatásáig, de a kortárs csábításoknak szembefeszülve nem rendeli a zsánersztori szempontjait a látvány érdekei alá – miként az Raimi tette légüres Óz-verziójában. Veretes kalandmeséje okosan strukturált (lásd a trükkös tükörszerkezetet az emberek és óriások világa közti átjárásokkal), ráérősen, mégsem vontatottan felmondott történetélmény, amelyben még a CGI-monstrumoknak is jut egy-egy hiteles pillanat. Singer neo-klasszikus pályaképét folytatva gazdagon illusztrált múltidézést kínál, ami IMAX-vetítőkben jóformán ismeretlen kincs: vertikális kalandjai immár nem ürügyként szolgálnak a térhatásra, pusztán serkentőként használja egy egészséges és kiadós multiplex-erekcióhoz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/04 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11423