KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/március
• Schubert Gusztáv: Az őrület angyala Pszichomozi
• Stark András: Persona, fehér köpenyben Pszichiáterek tükre
• N. N.: Pszichomozi
• Turcsányi Sándor: Valami menthető Újabb cseh filmek
• Bori Erzsébet: Merülési mélység Doc’Est ’97
MAGYAR MŰHELY
• Kövesdy Gábor: Szűk terekben Beszélgetés Sas Tamással

• Forgách András: A véres clown Mifune Toshiro
• N. N.: Kuroszava és Mifune közös filmjei
• Fáy Miklós: Kilencvenhárom zene Takemitsu Toru
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Életünk ROM-jai Nirvána

• Földényi F. László: Egy „sikertelen ember” mozija Musil és a film
• Ardai Zoltán: Törless ’66 K. u. K. állomás
KÖNYV
• Reményi József Tamás: Öntőműhely Tarkovszkij-monográfia
FESZTIVÁL
• Csejdy András: Példáért szomszédba Thesszaloniki
TELEVÍZÓ
• Lipp Tamás: Vasárnapi nép Márciusi cselekedetek
• Muhi Klára: Háziverseny Filmkínálat a képernyőn
KRITIKA
• Fáber András: Szent Kristóf angolul tanul A Rémkirály
• Tóth András György: Mózes és az indiánok Beszélgetés Michel Tournier-val
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Comic Strip – Képtelen képregény
• Hirsch Tibor: Csillagot az égből
• Takács Ferenc: Amistad
• Schubert Gusztáv: Játsz/ma
• Hungler Tímea: Fogadatlan prókátor
• Barotányi Zoltán: Robinson Crusoe
• Schubert Gusztáv: Szerelemben, háborúban
• Kis Anna: Szép remények
• Békés Pál: Lesz ez még így se!
• Harmat György: A boldogító nem
• Takács Ferenc: Hőhullám
• Tamás Amaryllis: Mint a királyok!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Citromfa

Forgács Nóra Kinga

Etz Limonizraeli-német-francia, 2008. Rendezte: Eran Riklis. Írta: Suha Arraf és Eran Riklis. Kép: Rainer Klausmann. Zene: Habib Shadah. Szereplők: Hiam Abbass (Salma Zidane), Tarik Kopty (Abu Hussam), Ali Suliman (Ziad Daud), Rona Lipaz-Michael (Mira Navon). Gyártó: Eran Riklis Productions. Forgalmazó: Szuez Film Kft. Feliratos. 106 perc.

 

Salma, a palesztin özvegy a Ciszjordánia és Izrael között húzódó zöld határon gondozza családi örökségét, egy citromfa-ültetvényt, ám egy nap a szomszédjába költözik az új izraeli védelmi miniszter a feleségével, Mirával. A házaspár biztonságát fenyegető terrorveszélyre hivatkozva az izraeli titkosszolgálat határozatot hozat az ültetvény kivágására, ami beindítja az események gépezetét: Salma ügyvédet fogad, hogy megvédje citromfáit. Az allegorikussá váló alapkonfliktuson túl („a fa olyan, mint az ember”) Salma nála fiatalabb ügyvédével kibomló románca, a palesztin konzervatív férfiklub rosszalló figyelme, a miniszteri házaspár napvilágra kerülő értékrend-különbségei és egy legfelsőbb bíróságig vitt per fordulatai alkotják a problémaszövevényt.

A történet magában hordozza tehát annak a lehetőségét, hogy példázatszerűvé vagy melodramatikussá váljon, ettől a két szélsőségtől a részletek iránti érdeklődés és az arányérzék menti meg. A Citromfa szűkszavú párbeszédeiben, utalásaiban körvonalazza az izraeli-palesztin konfliktust, reflektál a kortárs katonai-politikai mechanizmusokra, és visszatükrözi a globális média működését – iróniával, mégis kifejezve a történelemi múltban gyökerező problémák jelen körülmények közötti megoldhatatlanságát. Mégis leginkább két nő, a zsidó asszony és a figyelem fókuszába kerülő palesztin özvegy csendes drámájává válik a szimbolikus helyszínen, a népeket és embereket elválasztó (és szükségszerűen összekötő) zöld határon játszódó eseménysor. Öntudatra ébredésük röpke képet ad a tradicionális közel-keleti és a modern nyugati nőiségről, és a közös nyelv hiánya, a tradíció merevsége vagy a kirekesztő politika által okozott emberi magányról.

Eran Riklis filmje kissé egyenetlen, de egyszerűségében finom darab, olyan hozzáértő recept alapján keveri a fanyar humoros, az édes és a keserű ízeket, mint az a citromital, amivel Salma a vendégeit kínálja.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9859