|
|
|
Láttuk mégEgyet ide, egyet odaKövesdy Gábor
Ismét egy magyar cím, amely nem jelent semmit. Persze a vetítés után már tudjuk, mire akart utalni a cseh közmondással birkózó fordító: egyet ide, egyet oda kettyintenek Chytilová új filmjének elragadó marienbadi szépfiúi. De ne morgolódjunk hiszen abban a szerencsében van részünk, hogy egy mozijeggyel két filmet is láthatunk. Az első a magyar mozinézőnek ismerősnek tűnhet, a Szomjas–Grunwalsky-féle „valóságfeltárás” cseh fűszerekkel ízesített változata. Műanyag munka- és szórakozóhelyek, jersey-ruhás kurvák, német-cseh internacionális hulladéknyelv, és persze a video-hullám mindennemű hordaléka, mely lassan kiszorítja a szépemlékű Karel Gott májusi kismadarait és ezüstholdas nyárestéit. Még a Grunwalsky-féle képkompozíciók, „ferde szemszögek” is visszaköszönnek, s bizonyára nem Chytilová ízléstévesztése, hanem tudatos fogás az Eastmancolor-nyelv divatos húzott neonfényeinek és az alulról feltörő metálkék ellenfényeknek az alkalmazása. Persze a hasonlat sántít, hiszen e kispályás vagányok nagyvilági kalandjai mögött itt nem érződik a kiszolgáltatottság és kilátástalanság gyilkos szorítása.
Mire a filmnek vége lehetne, a békésen kettyingetők közé betör „korunk pestise”, s ez nemcsak az ő életüket, hanem a filmet is gyökerestől felforgatja. Betegünk karikás szemekkel réved a világba, egy száz tagú vegyeskórus ütemes dobütésekkel megerősített opuszától kísérve. Veszélyeztetett színésztársai, akik eddig nagyszerűen játszottak egymással és szerepeikkel, most kiabálni és rohangálni kezdenek, imigyen vélve fokozni a drámai hatást. Ez utóbbi azonban csak nem fokozódik, s szomorúan vesszük észre, hogy a nagyszerű életkép-fűzérből lapos moralitás lett, melyből megtudhatjuk, hogy mi, emberek, felelősek vagyunk egymásért. Furcsa ez, hiszen Chytilová mindig is tudta, hogy a direkt moralizálás a mozi egyik legnagyobb ellensége.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 3059 átlag: 5.48 |
 |
|
|
|
