KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/március
• Schubert Gusztáv: Az őrület angyala Pszichomozi
• Stark András: Persona, fehér köpenyben Pszichiáterek tükre
• N. N.: Pszichomozi
• Turcsányi Sándor: Valami menthető Újabb cseh filmek
• Bori Erzsébet: Merülési mélység Doc’Est ’97
MAGYAR MŰHELY
• Kövesdy Gábor: Szűk terekben Beszélgetés Sas Tamással

• Forgách András: A véres clown Mifune Toshiro
• N. N.: Kuroszava és Mifune közös filmjei
• Fáy Miklós: Kilencvenhárom zene Takemitsu Toru
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Életünk ROM-jai Nirvána

• Földényi F. László: Egy „sikertelen ember” mozija Musil és a film
• Ardai Zoltán: Törless ’66 K. u. K. állomás
KÖNYV
• Reményi József Tamás: Öntőműhely Tarkovszkij-monográfia
FESZTIVÁL
• Csejdy András: Példáért szomszédba Thesszaloniki
TELEVÍZÓ
• Lipp Tamás: Vasárnapi nép Márciusi cselekedetek
• Muhi Klára: Háziverseny Filmkínálat a képernyőn
KRITIKA
• Fáber András: Szent Kristóf angolul tanul A Rémkirály
• Tóth András György: Mózes és az indiánok Beszélgetés Michel Tournier-val
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Comic Strip – Képtelen képregény
• Hirsch Tibor: Csillagot az égből
• Takács Ferenc: Amistad
• Schubert Gusztáv: Játsz/ma
• Hungler Tímea: Fogadatlan prókátor
• Barotányi Zoltán: Robinson Crusoe
• Schubert Gusztáv: Szerelemben, háborúban
• Kis Anna: Szép remények
• Békés Pál: Lesz ez még így se!
• Harmat György: A boldogító nem
• Takács Ferenc: Hőhullám
• Tamás Amaryllis: Mint a királyok!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Reno 911!

Mocskos zsaruk

Pernecker Dávid

Tíz éve ért véget a mai napig elképesztően tabudöntő Reno 911!.

 

A dokumentumfilmes formája ellenére erősen manipulált Zsaruk 1989-ben indult proto-valóságshowja bűnben fogant, a csúcspontra ért amerikai bűnözési hullámot azonban kritika megfogalmazása nélkül, katasztrófaturistaként lovagolta meg. A bulvárdokumentum-sorozat legnagyobb érdeme nyilván nem az, hogy manipulatív ostobaságával kikövezte az utat a Big Brother és fattyai számára, hanem hogy többtucatnyi évadon keresztül sulykolt autoritás-propagandája során olyan irreális képet festett a bűnüldözésről, hogy önmaga paródiájaként vált szinte kötelezően parodizálandóvá. Sokan űztek gúnyt a Zsarukból, de senki nem tette azt olyan öntörvényűen, sokkolóan, vakmerően provokatív és tabudöntögető módon, mint a Thomas Lennon, Robert Ben Garrant és Kerry Kenney-Silver által megálmodott, kultikussá vált Reno 911! (Zsaruk bevetésen), melynek eddigi utolsó, hatodik évada 10 éve ért véget. A Reno 911! elképesztően éles humorú epizódjaiban a Zsaruk tabloidvalósága a ’90-es évek nagyhatású brit áldokumentarista-sorozatainak (People Like Us, A hivatal, Operation Good Guys) jól bevált formátumában bűnös röhögőgörcsök közepette kap lángra. A Reno 911! szerzői (akik társaikkal együtt színészként olykor több idióta szerepben is brillíroznak) az áldokumentumfilmes stíluskeretek között improvizálva keltik életre „a világ legnagyobb kisvárosa”, a nevadai Reno leghülyébb seriffjeit, akik rendszeresen törik át a „negyedik falat”. Kiszólnak az operatőrnek azon háborogva, hogy a róluk készült sorozatban csak a legbénább megmozdulásaik láthatók, elterelik a figyelmét, ha épp rájárnak a lefoglalt kokainra, és a Zsaruk akciófétisére reflektálva próbálnak vagánykodni (remek slapstick lesz belőle). Ahogy a Reno 911! társulatának tagjai a Zsaruk struktúrájára rímelő szkeccs-jeleneteikben karaktereik imádni való retardáltságában lubickolva improvizálnak arcpirítóan trágár, időtlenül idézhető suttyóságokat, az nem csak a Zsaruk túl komolyan vett párbeszédeinek mutat be. A rögtönzés több mint a paródia eszköze a Reno 911!-ben, az improvizáció világot épít. A jelenetek körvonalai, alapszituációjuk, elejük-végük volt csak adott, ami köztük történik, az a szerzők és megannyi komikusbarátjuk egyszeri és megismételhetetlen műve, melynek köszönhetően a sorozat fiktív-alternatív Renója a tévétörténelem legtaplóbb, legszürreálisabb városává vált. Mintha kizárólag szivacsagyú crack-függők, beltenyésztett tahók, szexuális bűnözők, perverzek, eszelős prostik, kisstílű csalók, korrupt politikusok laknák a várost (melynek polgárai annyira imádták a sorozatot, hogy megmentésére aláírásgyűjtésbe kezdtek). Visszatérő vendégek ők, akik olykor egy-egy rövid jelenetben, máskor tartalmasabb cselekményszálak abszurd káoszában próbálják megúszni büntetésüket. A könnyen megkedvelhető törvényen kívüliek általában valamilyen röhejes módon lógnak meg a törvény őrei elől vagy épp a rendszer csődjeként kerülnek újra és újra szabadlábra (a legfrappánsabb jeleneteket a mai napig vetítik oktató céllal amerikai rendőrkapitányságok). A Reno 911! kitűnően értelmezhető szatíraként is, hiszen mégis milyen az a fent említett rendszer, melyben olyan amorális dilettánsok tartják fent a nem létező rendet, akik versenyt szerveznek maguk között kivégzésre – „ami olyan, mint a NASCAR, csak lehet tudni, hogy ki fog meghalni” – szóló helyjegyekért. Az nyeri a jegyeket, aki le tud tartóztatni valakit, aki parókát hord, van nála crack és/vagy van állat-tetoválása. Ha ez a valaki zsidó is, azért dupla pont jár. Miközben a politikai korrektség hulláma paralizálja a nagyvászon komédiáinak többségét, üdítő látni, hogy másfél évtizede készülhetett egy olyan sorozat, melyben mesteri komikusok rasszista, homofób, vallásokat, időseket és gyerekeket és fogyatékkal élőket nem kímélő éjfekete poénokkal bombázzák porig a mit sem változott, hipokrita, buta, agresszív, korlátolt amerikai idiokráciát és az általunk túlságosan is nagyra tartott úgynevezett „jó ízlést”. Ahogy pedig ezek a csodálatosan nyomorult seriffek mindenkire bármiért fegyvert fognak (sokszor egymásra is), ahogy próbálják elsumákolni vétkeiket, és ahogy tök részegen határkerítést húznak fel a mexikói bevándorlók visszatartására, úgy emelkedik a Reno 911! vérpezsdítően szatirikus paródiája profetikus magasságokba.

 

Zsaruk bevetésen (Reno 911!) – amerikai, 2003-2009. Kreátorok: Robert Ben Garrant, Thomas Lennon, Kerri Kenney-Silver. Szereplők: Thomas Lennon (Dangle), Robert Ben Garrant (Travis), Kerry Kenney-Silver (Trudy), Michael Patrick Jann (Rendező). Gyártó: Jersey Television / Comedy Central. 88 x 22 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/07 47-48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14160