KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/március
• Schubert Gusztáv: Az őrület angyala Pszichomozi
• Stark András: Persona, fehér köpenyben Pszichiáterek tükre
• N. N.: Pszichomozi
• Turcsányi Sándor: Valami menthető Újabb cseh filmek
• Bori Erzsébet: Merülési mélység Doc’Est ’97
MAGYAR MŰHELY
• Kövesdy Gábor: Szűk terekben Beszélgetés Sas Tamással

• Forgách András: A véres clown Mifune Toshiro
• N. N.: Kuroszava és Mifune közös filmjei
• Fáy Miklós: Kilencvenhárom zene Takemitsu Toru
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Életünk ROM-jai Nirvána

• Földényi F. László: Egy „sikertelen ember” mozija Musil és a film
• Ardai Zoltán: Törless ’66 K. u. K. állomás
KÖNYV
• Reményi József Tamás: Öntőműhely Tarkovszkij-monográfia
FESZTIVÁL
• Csejdy András: Példáért szomszédba Thesszaloniki
TELEVÍZÓ
• Lipp Tamás: Vasárnapi nép Márciusi cselekedetek
• Muhi Klára: Háziverseny Filmkínálat a képernyőn
KRITIKA
• Fáber András: Szent Kristóf angolul tanul A Rémkirály
• Tóth András György: Mózes és az indiánok Beszélgetés Michel Tournier-val
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Comic Strip – Képtelen képregény
• Hirsch Tibor: Csillagot az égből
• Takács Ferenc: Amistad
• Schubert Gusztáv: Játsz/ma
• Hungler Tímea: Fogadatlan prókátor
• Barotányi Zoltán: Robinson Crusoe
• Schubert Gusztáv: Szerelemben, háborúban
• Kis Anna: Szép remények
• Békés Pál: Lesz ez még így se!
• Harmat György: A boldogító nem
• Takács Ferenc: Hőhullám
• Tamás Amaryllis: Mint a királyok!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Papírmozi

Kránicz Bence

Vissza a jövőbe

Robert Zemeckis örökbecsű trilógiájában, miként az időutazós filmekben általában, a történetszövés szempontjából rengeteg kiaknázatlan lehetőség lappang. Hiába készült az első rész több mint harminc évvel ezelőtt, a népszerűsége töretlen, ezért a jeles évforduló alkalmával kézenfekvő ötlet volt megbízni Bob Gale-t, a filmek forgatókönyvíróját, hogy képregényben mesélje tovább, hová kirándult még az időben Marty és Doki, vagy mutassa be, hogyan kötött barátságot a két főhős.

Az Elfeledett regék és alternatív idősíkok alcímű kötet koncepciója tehát remek, a megvalósítása viszont csalódást kelt. A rövid epizódokban inkább ötletcsírákat, mintsem kidolgozott íveket kapunk, az ötrészes minisorozat pedig összességében nem tart sehová: karakterek és idősíkok között kapkod, és még mindig jobban járunk az egyszerű gegekkel (mint Biff utazása a dinoszauruszok korába), mint a Marty és Jennifer egymásra találásához hasonlóan végigmesélt, de elnyűtt sablonokból építkező sztorikkal. A legnagyobb baj, hogy a képregénynek nincs valódi szerzője: a képregényírásban egyébként nem járatlan, többek között Pókemberrel is próbálkozó Gale inkább csak ötletgazdaként és alkalmi társíróként vett részt a munkában, és a rajzolók is sűrűn váltják egymást. A szerkesztők aligha a legtehetségesebb alkotók közül válogattak, a karikaturisztikus képi világba sajnos a csúnya, hibás emberalakok és az egysíkú, félamatőr plánozás is beleférnek. További fájó pont, hogy az impozáns keményborító ellenére a kiadvány nyomdai minősége is hagy maga után kívánnivalót. Mintha túl kicsi felbontású képfájlokból dolgozott volna a magyar kiadó, a rajzok körvonalai közelről életlenek, pixelekre esnek szét.

Bob Gale és mások: Vissza a jövőbe – Elfeledett regék és alternatív idősíkok. Színes, keményfedeles, 152 oldal. Kiadó: Panel Kalandor.

 

Egy elviselhetetlen nő

Nem emlékszem, mikor olvastam utoljára képregényt olyan ellenszenves és kiállhatatlan főhőssel, mint Annabella Draama, a magyar származású finn szerző, Kati Kovács könyvének elbeszélője. Annabella utálja az embereket, a férjén kívül, aki iránt bizarr és elapadhatatlan szexuális vágy fűti. Amikor megsejti, hogy a tanár Aaro viszonyt folytat egyik diákjával, nem habozik, álmában öli meg a fiatal csábítót. Börtönbe kerül, ott pedig valósággal újjászületik.

Röviden így foglalható össze a Körhintába zárva cselekménye, abba viszont nem érdemes belemenni, hogy a történetben mi álom és mi valóság. Magyarul közel tíz éve megjelent kötetéhez, a Paprikás rapszódiához hasonlóan Kovácsnak ez a másik képregénye is szürreális, szubjektív utazás női főhőssel a középpontban. A kalandok hangsúlyosan testi természetűek: Annabella termetes, csupahús asszonyság, aki folyamatosan a testén belülre, majd kívülre helyezi, amivel kapcsolatba kerül, így ismerve meg a világ dolgait. Az érzéki tapasztalatok megmutatása, a történet lüktető tempójának megszerkesztése komoly erénye Kovács képregényének, ehhez a freudiánus és a maga módján erősen feminista ámokfutáshoz pedig a naiv képi világ, a gyerekrajzokat vagy karikatúrákat idéző figurák is illenek. Végül Annabella karakteréhez is közel kerülünk, ami Kovács történetmesélői tehetségét dicséri. Kíváncsi volnék, manapság milyen képregényeket készít a szerző, a Körhintába zárva ugyanis a Paprikás rapszódiával együtt eredetileg a kilencvenes évek közepén jelent meg.

Kati Kovács: Körhintába zárva. Fekete-fehér, puhafedeles, 60 oldal. Kiadó: Nero Blanco Comix.

 

A zsörtölődő osztrák

Az utóbbi években az önéletrajzi képregények világszerte egyre népszerűbbek, a kisebb magyar kiadóknak köszönhetően pedig nemcsak a híresebb művek (mint például a Persepolis), hanem az itthonról egyébként láthatatlan munkák közül is megjelenhet egy s más. Azért az önéletrajziságot emeltem ki az osztrák Thomas Kriebaum képregényeivel kapcsolatban, mert a szerző-főhős amerikai utazásáról és zenei ízlésének alakulásáról szóló novellák a füzet legsikerültebb darabjai. Kriebaum frappánsan kapja el és leplezi le a sztereotípiákat, szatirikus humorától pedig önmagát sem kíméli. Szöveg nélküli képsorai, valamint a bécsi utcákat belakó hajléktalan figurája, Gustl főszereplésével készített egyoldalasai közé viszont fáradtabb poénok is befértek, ezek a rövid képregények a magazinok hátsó oldalain sem keltenének különösebb feltűnést.

Thomas Kriebaum: Lomtalanítás. Fekete-fehér, puhafedeles, 48 oldal. Kiadó: Nero Blanco Comix.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13832