KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/március
• Schubert Gusztáv: Az őrület angyala Pszichomozi
• Stark András: Persona, fehér köpenyben Pszichiáterek tükre
• N. N.: Pszichomozi
• Turcsányi Sándor: Valami menthető Újabb cseh filmek
• Bori Erzsébet: Merülési mélység Doc’Est ’97
MAGYAR MŰHELY
• Kövesdy Gábor: Szűk terekben Beszélgetés Sas Tamással

• Forgách András: A véres clown Mifune Toshiro
• N. N.: Kuroszava és Mifune közös filmjei
• Fáy Miklós: Kilencvenhárom zene Takemitsu Toru
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Életünk ROM-jai Nirvána

• Földényi F. László: Egy „sikertelen ember” mozija Musil és a film
• Ardai Zoltán: Törless ’66 K. u. K. állomás
KÖNYV
• Reményi József Tamás: Öntőműhely Tarkovszkij-monográfia
FESZTIVÁL
• Csejdy András: Példáért szomszédba Thesszaloniki
TELEVÍZÓ
• Lipp Tamás: Vasárnapi nép Márciusi cselekedetek
• Muhi Klára: Háziverseny Filmkínálat a képernyőn
KRITIKA
• Fáber András: Szent Kristóf angolul tanul A Rémkirály
• Tóth András György: Mózes és az indiánok Beszélgetés Michel Tournier-val
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Comic Strip – Képtelen képregény
• Hirsch Tibor: Csillagot az égből
• Takács Ferenc: Amistad
• Schubert Gusztáv: Játsz/ma
• Hungler Tímea: Fogadatlan prókátor
• Barotányi Zoltán: Robinson Crusoe
• Schubert Gusztáv: Szerelemben, háborúban
• Kis Anna: Szép remények
• Békés Pál: Lesz ez még így se!
• Harmat György: A boldogító nem
• Takács Ferenc: Hőhullám
• Tamás Amaryllis: Mint a királyok!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Báthory – A legenda másik arca

Schreiber András

Bathory­ – szlovák-cseh-angol-magyar-amerikai, 2008. Rendezte és írta: Juraj Jakubisko. Kép: Ján Duris. Zene: Simon Boswell. Szereplők: Anna Friel (Báthory Erzsébet), Karel Roden (Thurzó György), Hans Matheson (Caravaggio), Vincent Regan (Nádasdy), Franco Nero (Mátyás király). Gyártó: Eurofilm Stúdió / Film and Music Entertainment / Jakubisko Film Slovakia. Forgalmazó: ?????. Feliratos. 138 perc.

Bár a nyolcvanas évek óta óvatosabb történészek leszámolnának a Báthory Erzsébetet övező legendával, és mintegy rehabilitálva a grófnőt koncepciós per áldozataként tüntetik fel, a közhiedelemben Báthory továbbra is női Drakulaként él tovább, aki vezeti a Guinness gyilkosnő-toplistáját. A filmtörténet hasonlóképp a vérben tocsogó mítoszt ápolja: a Hammer-klasszikustól (Countess Drakula) Julie Delpy A grófnőjéig a csejtei várúrnő mozgóképes alakja elsősorban mint örök fiatalságra áhitozó szadista (szex)ragadozó jelenik meg. Félig-meddig a filmes rehabilitációt hivatott elvégezni Juraj Jakubisko opusza: a szlovák rendezőnél Báthory Erzsébet mások kapzsiságának (és a visszautasított birtokszomszéd, Thurzó nádor bosszújának) áldozata, sőt a rendező a Báthory-legenda részleteire (a vérben fürdéstől a vár udvarában elásott holttestekig) is igyekszik logikus magyarázatot adni.

Ugyanakkor a Báthory érdekes fantázia-adalékokkal is színezi az áldozat történetét – például a leszbikus vonzalmat felváltja a férfiszerelmet pártoló Caravaggióval folytatott románc. S bár a történeti hűség kedvéért Jakubisko a három részre osztottBáthory alcíméül a grófnő életének három meghatározó alakját választotta, és ezek között Caravaggio nem szerepel (helyette: a férj Nádasdy Ferenc, a fiatalság titkát ismerő Darvulia javasasszony, és Báthory veszét okozó Thurzó György), a barokk festő művészete meghatározó a film képi világát illetően – legalábbis ami a várudvaron belüli jelenteket illeti. A forgatókönyvíró-rendező Jakubisko lassan kibontakozó, és a korrektségbe gyakorta belesüppedő történelmi tablójához az operatőr Ján Duris kifejezetten meleg színeket kevert, hogy a gyógynövényektől vörösre festett kádvíz valóban patakvérnek tűnjék. Hiába azonban a szépen ívelt történet, a fehér foltok fantáziadús befedése, Jakubisko eleve vesztett helyzetből indult – egy mélyen rögzült mítosz esetében a szerecsenmosdatásnál mindig csalogatóbb a borzongás pikantériája.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/02 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10077