KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/március
• Schubert Gusztáv: Az őrület angyala Pszichomozi
• Stark András: Persona, fehér köpenyben Pszichiáterek tükre
• N. N.: Pszichomozi
• Turcsányi Sándor: Valami menthető Újabb cseh filmek
• Bori Erzsébet: Merülési mélység Doc’Est ’97
MAGYAR MŰHELY
• Kövesdy Gábor: Szűk terekben Beszélgetés Sas Tamással

• Forgách András: A véres clown Mifune Toshiro
• N. N.: Kuroszava és Mifune közös filmjei
• Fáy Miklós: Kilencvenhárom zene Takemitsu Toru
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Életünk ROM-jai Nirvána

• Földényi F. László: Egy „sikertelen ember” mozija Musil és a film
• Ardai Zoltán: Törless ’66 K. u. K. állomás
KÖNYV
• Reményi József Tamás: Öntőműhely Tarkovszkij-monográfia
FESZTIVÁL
• Csejdy András: Példáért szomszédba Thesszaloniki
TELEVÍZÓ
• Lipp Tamás: Vasárnapi nép Márciusi cselekedetek
• Muhi Klára: Háziverseny Filmkínálat a képernyőn
KRITIKA
• Fáber András: Szent Kristóf angolul tanul A Rémkirály
• Tóth András György: Mózes és az indiánok Beszélgetés Michel Tournier-val
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Comic Strip – Képtelen képregény
• Hirsch Tibor: Csillagot az égből
• Takács Ferenc: Amistad
• Schubert Gusztáv: Játsz/ma
• Hungler Tímea: Fogadatlan prókátor
• Barotányi Zoltán: Robinson Crusoe
• Schubert Gusztáv: Szerelemben, háborúban
• Kis Anna: Szép remények
• Békés Pál: Lesz ez még így se!
• Harmat György: A boldogító nem
• Takács Ferenc: Hőhullám
• Tamás Amaryllis: Mint a királyok!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szuperbojz

Csillag Márton

Szuperbojz – magyar, 2009. Rendezte: Kabay Barna. Írta: Litkai Gergely. Kép: Máthé Tibor. Zene: Berkes Gábor. Szereplők: Bajor Imre (Johnny G.), Kolovratnik Krisztián (Misi), Gesztesi Károly (Béla), Mucsi Zoltán (Róka), Kálloy Molnár Péter (Guszti), Kerekes Vica (Judit). Forgalmazó: CinemaStar. 82 perc.

Az 1983-as Jób lázadásának társrendezője a Meseautó-remake elkészülte óta nem rendezett nagyjátékfilmet, inkább producerként, tisztes alkotói távolból felügyelte, hogyan mondja fel a leckét a rendezői székben Gyöngyössy Bence. Két újabb remake (Egy szoknya, egy nadrág, Egy bolond százat csinál) és egy betörővígjáték (Papírkutyák) után azonban Kabay Barna úgy érezhette, ismét kézbe kell vennie a direktori feladatokat, és megkísérelt készíteni egy olyan közönségfilmet, amelyet a Valami Amerika-filmek és a Szomszédok-teleregény rajongói egyaránt szeretnek majd. Az első csoport megnyerésére a könnyűvázas cselekmény és a színes figurák, a másodikéra Bajor Imre szerepeltetése jelenthetett garanciát az alkotók számára, az elkészült Szuperbojz azonban – a készítői szándékkal szemben – csupán azokat elégíti ki, akik vagy a magyar trash szerelmesei, vagy pedig olyan mértékben szenvedtek vereséget a rendszerváltás győztes társadalmi erőivel szemben, hogy egy ilyen ártalmatlan vígjáték az évek óta kutatott gondűzőt jelenti számukra. A Szuperbojz egyszerű képlet alapján felhúzott történet, melyben a generációs ellentétektől kezdve a szórakoztatóipar kritikáján keresztül a szex–állatkert–rock’n’roll szentháromságig minden fontos alkotóelem megtalálható, a kivitelezés azonban olyan gyatra, mintha az egész kimaradt jelenetek és bakik gyűjteménye lenne. És furcsa módon ez a film szerencséje: a helyenként kibogozhatatlan motivációkat és dramaturgiai következetlenségeket önmagában nem menthette volna meg a tisztességes fényképezés és néhány korrekt alakítás, a forgatókönyv és a rendezés hiányosságaiból fakadó bohózatjelleg azonban a vígjáték szintjéről a jelenség szintjére emeli a filmet, megmutatva, hogy még a leginkább bejáratott mankóval is nagyot lehet esni, kivált ha az ember nagyon siet vele.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/12 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10012