KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/február
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Mamcserov Frigyes Mici néni kihúnyó életei
• (X) : Bikácsy Gergely: Buñuel-napló
MÉDIA
• Hirsch Tibor: Máltai hypertext Mozi, multimédia, nulla év

• Forgách András: Lutri A játékos
• Tamás Amaryllis: A játék szabadsága Beszélgetés Makk Károllyal
• Dániel Ferenc: Miskinek és Sztavroginok Dosztojevszkij-vázlatok
• N. N.: Dosztojevszkij-adaptációk
• Mihancsik Zsófia: Kereszt-kérdés Beszélgetés Jelenits István teológussal
• Donáth László: Hol a te diadalod? Jeruzsálem
• Bikácsy Gergely: Isten mozigépészei Az olasz film emberhalászai
MAGYAR MŰHELY
• Bakács Tibor Settenkedő: Komolyan veszem az ötperceket Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel

• Schubert Gusztáv: Bebel nője Kádár-kori szerelmek
• Fáy Miklós: Lovaglózene és dodekafónia
FESZTIVÁL
• Forgács Iván: Elátkozottak Kijev
TELEVÍZÓ
• Dessewffy Tibor: A kezdet vége Közszolgálat és kereskedelem
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Egy másik évezred
KRITIKA
• Bán Zoltán András: Ködképek Derengő
• Schubert Gusztáv: Lapospart Zimmer Feri
• Békés Pál: A kergetőzés joga A miniszter félrelép
• Reményi József Tamás: Az osztrák beteg Hét év Tibetben
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Az ikrek visszavágnak
• Ardai Zoltán: Holdfényszelence
• Békés Pál: Az Esőcsináló
• Békés Pál: A sakál
• Hungler Tímea: Az ördög ügyvédje
• Kömlődi Ferenc: Alien 4
• Tamás Amaryllis: Flubber – A szórakozott professzor
• Turcsányi Sándor: Titanic
• Turcsányi Sándor: Tudom, mit tettél tavaly nyáron
• Glauziusz Tamás: A jaguár

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Legenda vagyok

Klág Dávid

I am Legend – amerikai, 2007. Rendezte: Francis Lawrence. Írta: Richard Matheson regényéből Akiva Goldsman, Mark Protosevich. Kép: Andrew Lesnie. Zene: James Newton Howard. Szereplők: Will Smith (Robert Neville), Salli Richardson (Zoe), Alice Braga (Anna), Charlie Tahan (Ethan). Gyártó: Warner Bros. Forgalmazó: Intercom. Feliratos. 101 perc.

 

Richard Matheson apokaliptikus regényének adaptációi nagyon tanulságos pályát tudhatnak maguk mögött: 1964-ben még a Corman-filmek félkomoly veteránja, Vincent Price alakította az egyszerű gyári munkásból a vászonra már tudósként átvitt főhőst (Last Man On Earth), 1971-ben az akkoriban erőteljesen messiás-kisugárzású Charlton Heston maradt Az Omega ember, és most, a nyolcvanas és kilencvenes éveken átívelő preprodukciós pokol után egy hasonlóképpen megbízható idegenirtó és patrióta, Will Smith rója gépfegyverével és hű kutyájával városának utcáit.

Még tanulságosabb, ahogy az évtizedek folyamán Matheson minimalista cselekményét, súlyos dilemmáit és igazán lehangoló történetét addig szivattyúzta ki a stúdiórendszer, amíg csak a legcsekélyebb, de mégis a legvastagabb ecsettel megfestett motívumok maradtak meg belőle: a magányos hős, a kihalt város, az elszabadult vírus, és hozadékként tálalt éjjeli szörnyek. Ami sajnálatos, mert pont ezek azok az elemek, amiket az utóbbi évek filmjei végletekig elcsépeltek, az ezúttal New Yorkra ráhúzott nyugalmas világvége alapozó képei (amelyet már a 28 nappal később is reciklált) vagy a kitörés előtti pánik tömegjelenetei nem éppen az eredetiség, hanem az ilyesféle filmkészítés lehetséges logisztikai problémáival vágnak homlokon, és az alapmű vámpírhordáját felváltó, félelmetesen rossz számítógépes animációval megformázott gumizombik is inkább szörnyfilmes kényszermegoldások, mint igazi veszélyforrások.

De minden kétkedés ellenére a Legenda vagyok pont akkor nyerő, amikor sutba vágja a saját magára kényszerített műfaji konvenciókat, és őszintén Neville figurájára koncentrál. Magányos, elkeseredett, de extravagáns napi rutinja annyira megkapó, hogy karrierje során először ki tudjuk jelenteni: ebben a filmben több Will Smith-t is el tudnánk viselni.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9284