KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/február
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Mamcserov Frigyes Mici néni kihúnyó életei
• (X) : Bikácsy Gergely: Buñuel-napló
MÉDIA
• Hirsch Tibor: Máltai hypertext Mozi, multimédia, nulla év

• Forgách András: Lutri A játékos
• Tamás Amaryllis: A játék szabadsága Beszélgetés Makk Károllyal
• Dániel Ferenc: Miskinek és Sztavroginok Dosztojevszkij-vázlatok
• N. N.: Dosztojevszkij-adaptációk
• Mihancsik Zsófia: Kereszt-kérdés Beszélgetés Jelenits István teológussal
• Donáth László: Hol a te diadalod? Jeruzsálem
• Bikácsy Gergely: Isten mozigépészei Az olasz film emberhalászai
MAGYAR MŰHELY
• Bakács Tibor Settenkedő: Komolyan veszem az ötperceket Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel

• Schubert Gusztáv: Bebel nője Kádár-kori szerelmek
• Fáy Miklós: Lovaglózene és dodekafónia
FESZTIVÁL
• Forgács Iván: Elátkozottak Kijev
TELEVÍZÓ
• Dessewffy Tibor: A kezdet vége Közszolgálat és kereskedelem
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Egy másik évezred
KRITIKA
• Bán Zoltán András: Ködképek Derengő
• Schubert Gusztáv: Lapospart Zimmer Feri
• Békés Pál: A kergetőzés joga A miniszter félrelép
• Reményi József Tamás: Az osztrák beteg Hét év Tibetben
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Az ikrek visszavágnak
• Ardai Zoltán: Holdfényszelence
• Békés Pál: Az Esőcsináló
• Békés Pál: A sakál
• Hungler Tímea: Az ördög ügyvédje
• Kömlődi Ferenc: Alien 4
• Tamás Amaryllis: Flubber – A szórakozott professzor
• Turcsányi Sándor: Titanic
• Turcsányi Sándor: Tudom, mit tettél tavaly nyáron
• Glauziusz Tamás: A jaguár

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

7 vérfagyasztó nap

Benke Attila

7 Days in Entebbe – angol, 2018. Rendező: José Padilha. Forgatókönyv: Gregory Burke. Kép: Lula Carvalho. Szereplők: Rosamund Pike (Brigitte Kuhlmann), Daniel Brühl (Wilfried Böse), Eddie Marsan (Shimon Peres), Ben Schnetzer (Zeev Hirsch), Nonso Anozie (Idi Amin), Lior Ashkenazi (Yitzhak Rabin). Gyártó: Participant Media / Working Title Films. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 107 perc.

 

A szuperhősfilmek által uralt fősodorban üdítően hatnak a kortárs globális krízisekre reflektáló történelmi témájú vagy jelen idejű politikai thrillerek (Argo-akció, Az U.N.C.L.E. embere, Atomszőke, Barry Seal, Vörös veréb). A máig megoldatlan izraeli-palesztin konfliktusról szól a 7 vérfagyasztó nap, melyet az a José Padilha rendezett, akinek a brazil alvilággal és a fehérgalléros bűnözéssel foglalkozó kiváló bűnfilmjeit, a Elit halálosztókat és a remek Narcos-tévésorozatot köszönhetjük.

A politikai thriller az 1976-os ugandai túszdrámát dolgozza fel, melynek során a Palesztin Népi Felszabadítási Front harcosai és a német szélsőbalos Forradalmi Sejtek két aktivistája (Brigitte Kuhlmann és Wilfried Böse) foglyul ejtették a Tel-Avivból Párizsba tartó gép utasait a helyi diktátor, Idi Amin Dada támogatásával az entebbei reptéren, és a túszok életéért cserébe bajtársaik szabadon engedését követelték az izraeli kormánytól, illetve az ENSZ-től.

Padilha komplex módon vitte vászonra a korábban már többször megfilmesített történetet: még a szörnyetegnek tartott terroristákat is szenvedő, kételkedő emberként mutatja be, és a mentőakciót kiötlő civakodó politikusokból sem csinál hőst. Kiváltképp érdekes a Daniel Brühl és Rosamund Pike által páratlan hitelességgel eljátszott két német terrorista, akik ha sokszor bántóan didaktikus dialógusok formájában is, de a radikalizmus kérdéseit feszegetik: miközben a náci Németország múltjával küzdő páros Izraelt nevezi gonosz fasiszta államnak, maguk is egyre inkább a nácikhoz válnak hasonlóvá (ártatlan zsidókat kellene kivégezniük a származásuk miatt). A 7 vérfagyasztó nap nagy érdeme, hogy sok más kortárs thrillerrel ellentétben nem bagatellizálja el a politikai témát, ha a fő sztorival párhuzamosan kibontakozó szimbolikus táncjelenetek rontják is a film komolyságát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/06 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13678